Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mezey László: Csútmonostor alapítástörténete és első oklevelei, 1264-1371 = Die Gründungsgeschichte und die ersten Urkunde des Stiftes Csútmonostor 7-42

la nécessité générale de transformer l'ancienne exploitation directe des granges en exploitation 'seigneuriale". A grangiák falvakká alakítása a Franche-Comtéban és Bourgogne-ban is általános. (Uo. 83.) Az, amivel Higounet tanulmányát zárja, teljes mértékben áll a hasonló konstitúciójú premontreiekre is: „Les Cisterciens sont alors devenus des seigneurs fonciers comme les autres et, comme eux, des rentiers du sol; on mesure ainsi la dégradation de l'institution cistercienne." A saját munkaerővel folyó szerzetesi gazdálkodásról a szokványos feudális kizsákmányolási formára, a munka járadékra való áttérés nálunk a cisztercieknél, és nyilván a premontreieknél, is már a tatárjárás előtt gyorsan végbemegy. L. a ciszterci Topuszkó és Bélakút esetét: Léderer £., A feudalizmus kialakulása Magyarországon. Bp. 1959, 169, 171. 59 A premontreiek korai birtokkezelésével két kitűnő tanulmány foglalkozik: P. Smolders, De Domaine de 1' abbaye d'Heylissem au XII

e siècle. Analecta Praemonstratensia II (1926), 33—59. „Si le domaine des prémontrés devenait productif. . . la grande force de leur succès agricole se trouvait placée dans l'imposition du travail manuel, commandé à tous les religieux; chanoines et frères laïcs rivalisèrent dans le dur labeur de la terre" (i. h. 57.). E. Soens, Het domein der Premonstratezer abdij van Ninove. Analecta Premonstratensia IV (1928), 266—293, 374—405. Csútmonostor idején ez már a domaniális gazdálkodásra áttérő premontreieknél a múlté. 60 A tétényi Duna-parton 1942-ben folytatott ásatásokról: Gerevich L. A csúti középkori sírmező. Budapest Régiségei. XIII. köt. Bp. 1943, 103—166. A falu ásatási emlékeiről uo. 439—444. 61 Gerevich i. m. 444. 62 Knauz i. m. II. köt. 368. 63 Uo. 377. A dézsmáltatás és a templomépület fenntartási terhei összefüggtek: Wagnon, Diet, de droit can. V. coll. 205—206. 64 Az esztergomi joghatóság kiterjedt a királyi egyházak plébániáira is. Ezt bizonyítja, hogy a prímások még a XVIII. sz.-ban is tudták érvényesíteni ezt a jogukat az elpusztult, de javadalmukat nem vesztett apátságok helyreállított plébániáin. Az 1767-i Calendarium Archidioecesanum Cleri Strigoniensis, Tyrnaviae 1767, 63—67. felsorolja a plébániákat és ezek között pl. a pecsváradi apátság baranyai plébániáit: Babarcz, Berkesd, Bosok, Kernend, Pécsvárad. 65 Protocollum Demetrii a Nias ad a. 1520. Esztergom. Főkáptalani Magánlevéltár. 66 A lakosság templomfenntartási kötelessége, függetlenül a patronátustól: V. Chomel, Droit de patronage et pratique religieuse dans l'archevêché de Narbonne au début du XV e siècle, Bibliothèque de l'École des Chartres. 115 (1957) 58—137; különösen: 70—84; 81, 1.2. j. - A jogfejlődés a XIII. sz.-tól ebben az irányban tartott: R. Nar, Dictionnaire de droit can. V. coll. 793—794. 67 Ennek az érdekeltségnek lehet a következménye az is, hogy — Gerevich szerint (i. h.) — a csúti plébániatemplom építési megoldás tekintetében a zsámbéki monostoregyházzal mutat rokonságot. Dehet, hogy a csúti Szent Leusták-egyház is az 1258-ban felszentelt zsámbéki egyház mintájára épült. E feltevés helyességét azonban csak egy H áros-szigeti ásatás dönthetné el. 68 Ugyanis az épületfenntartási terhek elsősorban a javadahnas papokat terhelték (Décret. Greg. Dib. Ill- Tit. 48. cap. i, 4.), viszont a javadalom nagysága és értéke a hely anyagi teherbíróképességét is mutatja. Annál is inkább így van ez, mert a végrendelkezéseknél, temetéseknél is megillette a plébániaegyházat a „canonica portio" (Décret. Greg. Dib. III. Tit. 26. cap. 14.; Tit. 28. cap. i., 19.), ennek nagysága ismét a lakosság anyagi helyzetétől függött, de ez is hozzájárult a templom fenntartási alapjának növeléséhez. 69 Knauz i. m. 510—513. 70 „Via ad ecclesiam saneti Nicolai". 71 Balogh A., Történelmi séta Esztergomban. Bp. 1936, 4—5. A csúti monostor népeinek faluja az 1326-i kovácsi határjárásban szerepel, de már talán csak az elnevezésben Ugyanígy még 1372-ben is olvasunk a csútiak településéről: Knauz i. m. II. köt. 300. 39