Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Nagy István: II. József reformjai Budán = Die Reformen Josephs II. in Buda (Ofen) 363-402

a Várban, a karmelita kolostor közelében létesült.

152 Kuny Domokos krisztinavárosi majolikagyára szintén elsősorban a főúri közönség igényeinek kielégítését tűzte ki céljául. Höpfinger Jakab selyemgyártó is ilyen okokból telepedett át 1787-ben Óbudáról Budára. A kormányhatóságok áthelyezésével, s nem gazdasági reformtörekvésekkel kapcsolatos egy, a város gazdasági fejlődését szintén kedvezően befolyásoló intézmény, a budai zálogház létesítése. Zálogház Magyarországon eddig csak Pozsonyban volt, a lakosság hitelszerzési lehetőségének növelése, az uzsora visszaszorítása céljából állították fel, s nem utolsósorban a kincstári jövedelmek növelése végett is. Mindkettő, a pozsonyi és a budai zálogház is kincstári intézmény volt. A budai zálogház 1787. június i-én nyílt meg a Fehérvári kapu mellett levő laktanyaépületben, s hamarosan tekintélyes forgalmat bonyolított le.

153 Előnyös volt Buda gazdasági életére a dunai átkelést biztosító hajóhíd igazgatásának a szabályozása is. Bz részben a kormányhatóságok áthelyezését követő nagyobb személyforgalom, azonkívül az 1788-ban kitört török háború okozta hadiszállítások céljából vált szükségessé.

154 A hajóhíd, amint említettük, 1778 óta kamarai, illetve 1785-től (a kamara és a helytartótanács egyesítése óta) helytartótanácsi igazgatás alatt állt. Falk Ferenc hídadminisztrátor, a magyar kamara tisztviselője látta el a hídigazgatással és a hídvám beszedésével, elszámolásával kapcsolatos teendőket. Az 1788-ban történt átszervezéssel Falk adminisztrátort — a hajóhíd műszaki ellenőrzésének megjavítása végett — közvetlenül a helytartótanács vízügyi igazgatósága alá helyezték. Egyben Falkot felmentették a pénzkezelés munkájától, s Axameti Imrét, az akkori hídellenőrt (addig Falk helyettesét) bízták meg pénztárnoki minőségben a vám beszedésével és a vámszámadások elkészítésével. A pénztárnok mellé egy ellenőrt neveztek ki, aki az anyagszámadásokat is vezette. A pénztárnok és az ellenőr nem a vízügyi igazgatóság, hanem a pesti kamarai adminisztráció alá tartozott. Negyedévenként kötelesek voltak a hídvámszámadásokat a helytartótanácsnak, a pesti kamarai adminisztrációnak, s a hajóhíd tiszta bevételével együtt Pestnek és Budának, a hajóhíd tulajdonosainak megküldeni.

155 A dunai átkelés, a két város közötti minél szorosabb összeköttetés problémája nemcsak a kormányhatóságokat foglalkoztatta. Már ebben az időben is akadtak olyanok, akik felismerték, milyen fontos a Pest és Buda közötti természetes akadály áthidalása, és ezzel a két város fejlődésének közelebb hozása egymáshoz. Két mérnök, Török Sándor és Ledvina Ferenc 1786-ban javaslatot tettek egy Budát és Pestet összekötő kőhíd építésére. II. József, aki nemegyszer kifejezést adott annak a véleményének, hogy egyáltalán nem tartja fontosnak elsősorban Pest rohamos gazdasági fejlődését, a tervet, a nagy költségekre való hivatkozással (a mérnökök kb. 1 millió Ft-os hatalmas költségvetést nyújtottak be), határozottan elutasította.

156 Buda tehát gazdasági tekintetben ugyanolyan bánásmódban részesült, mint Magyarország bármelyik más városa, sőt nem egy esetben ked395