Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Nagy István: II. József reformjai Budán = Die Reformen Josephs II. in Buda (Ofen) 363-402

mégpedig mesterlégényeket, szegény tanulókat, napszámosokat, cselédeket, teherbe esett hajadonokat, leányanyákat ápoltak.

132 Ezentúl a budai „szegényház-kórház" (Armenkrankenhaus), amint nevezték, szegény betegeken kívül fizetéses betegeket is felvehetett napi 10 kr ápolási költségért.

133 Városi közkórház építésének a gondolata már akkor felmerült Józsefben, amikor a kiscelli trinitárius kolostort ilyen célra akarta Budának átadni. A kiscelli kolostor nem kellett a városnak, de a városi kórház lényegében már 1788 előtt megalakult, mert mint ilyennek felszerelését 1788-ban a szegényházból átalakított polgári kórház vette át.

134 A polgári közkórházat a szegényház régi épületében helyezték el (ez az épület a Vízivárosban a mai Széna tér mellett állott, később itt nyílott meg a régi Szent János kórház), amelyet ilyen célra átalakítottak, a kórházi személyzetet növelték, újjászervezték a betegellátást, a gyógyszerellátást stb. A városi magisztrátus 1789. november i-re ígérte az új kórház működésének megkezdését.

135 Az egészségügyi viszonyok megjavítása érdekében II. József alatt az eddiginél szigorúbban követelték meg a törvényhatóságoktól, így a városoktól is a gyógyszertárak és az egészségügyi személyzet (sebészek, bábák, ápolónők) vizsgálatát. Budán különösen a gyógyszertárak vizsgálata terén történt speciális újítás. II. József 1784-ben elrendelte, hogy Budán, a fővárosban és Pesten, az egyetem székhelyén a gyógyszertárakat ne a városi orvos, hanem az országos főorvos (protomedicus, hivatalát 1786-ban szervezték meg, a helytartótanács egészségügyi szakközege és az orvosi kar igazgatója volt), illetve az igazgatása alatt álló orvosi fakultás vizsgálja felül.

136 Ebben az intézkedésben is megnyilvánult tehát Buda fővárosi jellege. Az egészségüggyel kapcsolatban a temetők kérdését is megvizsgálták. Budán 1785-ben lezárták a Bécsi kapun kívül eső régi vízivárosi temetőt, mivel többek között helyhiány miatt sem tudott tovább terjeszkedni. Az új vízivárosi temető a mai János kórház mellett a Budakeszi és a Kútvölgyi út között kapott helyet, és ezt a temetőt egészen 1915-ig használták.

137 A szegények és a szegény betegek ellátásáról a szegényházzal kapcsolatban már megemlékeztünk. A szegényügy rendezésére II. József országos viszonylatban szintén kísérletet tett. Az ő nevéhez fűződik az egyes városokban cseh—osztrák példa nyomán az ún. szegényintézetek megszervezése (Armeninstitut). A szegényintézet alamizsnából, adományokból, bírságpénzekből szegényintézeti pénzalapot gyűjtött össze, az összegyűjtött pénzből minden hét végén a nyilvántartott szegényeknek napi 5, 4, 3 kr-ra rúgó segélyt osztott ki, és ezt nyilvántartotta. A szegényintézet élén Budán egy biztos állott (tanácsnok volt), kerületenként pedig egy-egy szegényatya és számadó felügyelt a gyüjtőperselyekre, ő gondoskodott a pénznek a szegényintézeti biztoshoz való juttatásáról. A pénz kiosztását a biztos intézte. Segélyt csak helybeli illetőségű, igazoltan munkaképtelen és nyilvántartott szegény kaphatott. A szegény392