Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mezey László: Csútmonostor alapítástörténete és első oklevelei, 1264-1371 = Die Gründungsgeschichte und die ersten Urkunde des Stiftes Csútmonostor 7-42

30 Kniezsa I., A magyar nyelv szláv jövevényszavai I/2. Bp. 1955, 633. A kétes szavak között. 31 Vö. 18. jegyzet. 32 Fejérpataky L., A veszprémi káptalan kincseinek összeírása az 1429— 1437. években. Történelmi Tár (1887) 569—574. 33 A

IX. Gergely-féle Decretahum libri közzététele: 1239. Az archidiaconatus ruralis francia eredetéről E. Baumgartner, Geschichte und Recht des Archidiakonates der Oberrheinischen Bistümer mit Einschluß von Mainz und Würzburg. — Kirchenrechtliche Abhandlungen. 39. Stuttgart 1907, 9—10. — P. Amanien, Archidiacre, Dictionnaire de Droit Canon. I. coli. 908—1004. 34

L. 10. jegyzet. 35 Mezey L., Két magyar vonatkozású dekretális értelmezéséhez. Századok (1959) 3

2

°—326. 36 Uő., Csútmonostor alapítása és az Árpádok eredetmondája. Filológiai Közlöny (1958) 27—34. 37

L. alább a csúti alapítóleveleket. 38 1776. 39 Knauz i. m. 509. 40 Uo. 514. 41 L. ehhez analógiaként Komjáthy M., Studia Historica (i960) 73—74. 42 Knauz i. m. 592. 43 Érdy-kódex, Nyelvemléktár. IV. 134. 44 Timár K., Premontrei kódexek. Kalocsa 1926, 34. 45 Budapesti Egyetemi Könyvtár. Cod. lat. 36. f. 93—94. 46 Hospitalitas. ív. F. Petit, O. Praem., La Spiritualité des Prémontrés aux XII

e et XIII

e siècles. Paris 1947, 19, 39—40. 47 Csútmonostor alapítása idejében érvényben levő 1234—

12

38 között összeállított Statútumok negyedik distinkciójának 2. és 3. caput ja foglalkozik a monostorok alapításával: De construendis abbatiis et unitate earum, illetve: Que lex sit inter abbatias que se genuerunt et de patribus abbatibus (PI. Lefèvre, O. Praem., Les Statuts de Prémontré reformés sur les ordres de Grégoire IX et d' Innocent IV au XIII

e siècle. Bibliothèque de la Revue d'Histoire Ecclésiastique, Fasc. 23. Louvain 1946, 91—95.) A létszám problémáiról uo. Az új alapításhoz tizenkét klerikus-szerzetes kell. Az anyamonostor viszont csak akkor vállaljon új alapítást, ha 40 szerzetese van: ,,Nec ullum locum accipiemus ad abbatiam faciendam nisi habeamus quadraginta clericos, vei nisi causa necessitatis aut utilitatis a Premonstratense abbate vei a generali capitulo fuerit aliter dispensatum." Lefèvre i. m. 92. 48

1480-ban a monostort birtokba vevő pálosok, az egykori létszámra és a liturgikus kultuszra vonatkozólag ezt mondják: ,,In dicta verő (praepositura) de Cheth quindecim fratres dicti Premonstratensis ordinis etiam inhabitare consueverant, cultusque divinus amplus et pulcherrimus peragebatur. , . ". Monumenta Romana Episcopatus Wesprimiensis. III. 261. 49 /. Lepaige, Bibliotheca Praemonstratensis Ordinis, Parisiis 1632, 342. 50 Az alapítás előfeltétele az említett statútumok szerint az, hogy már felépült legyen (prius constructis his officinis) ideiglenes formában a kápolna (oratórium), a hálóterem (dormitorium), ebédlő (refectorium), vendégszoba (cella hospitum) és a porta-szoba (cella portarii). Le f ivre i. m. 92. 51 Knauz i. m. 509—514. Szentpétery I., Krit. jegyz. 1415., 1416. 52 Vö. Pannonhalmi Rendtörténet. I. köt. 606. 53 Knowles, The Monastic Sites in England. Cambridge 1953, 352—356. 54 Oszvald A., Premontrei Urbáriumok. Gödöllői Gimn. Évkönyve (1941). 55 Knauz i. m. 510. 56 E. Winter, Die Praemonstratenser des zwölften Jahrhunderts und ihre Bedeutung für das nordöstliche Deutschland. Potsdam 1863. 57 Ch. Higounet, Cisterciens et Bastides. Le Moyen Age 56, (1950), 69—84. 58 Igen fontos Higounet megállapítása e feudalizációs folyamatról: „La création de bastides a correspondu dans la vie économique de 1' Ordre cistercien à 38