Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Nagy István: II. József reformjai Budán = Die Reformen Josephs II. in Buda (Ofen) 363-402

azonban a választás előtt a kerületi főispánnak jóvá kellett hagynia. Továbbra is jogában állt a tanácsnak kinevezéssel betölteni a jegyzői, ügyészi, számvevői tisztségeket, de a kinevezés előtt ki kellett kérni ehhez a kerületi főispán jóváhagyását. A városi kancellária, a számvevőség és egyéb városi hivatalok beosztott személyzetét ezentúl is minden további nélkül a tanács nevezte ki, a kinevezésről azonban a kerületi főispánhoz jelentést kellett küldenie.

94 Az uralkodó megszüntette az eddig szokásos kétévenkénti tisztújításokat, ezentúl a kerületi főispán választhatta meg a tisztújításra megfelelő időpontot. A megválasztott bírót és polgármestert állásában a kerületi főispán 4 évi időtartamra erősítette meg. Négy év után, ha tisztségükben megfeleltek, megkaphatták a végleges megerősítést. Kzzel az eddig 2 évre szóló tisztség élethossziglan szóló tisztséggé változott.

95 A tisztséget betölteni kívánók vagy erre kiszemeltek előzőleg kötelesek voltak magukat vizsgálat alá vetni. Az igazgatási és gazdasági tisztségekre pályázókat a helytartótanácsnál, a bírói tisztségre pályázókat a fellebbezési táblánál kellett ilyen célból bejelenteni. A felsőbb hatóságok vagy megállapították a pályázók szakmai alkalmasságát, vagy pedig vizsga letételére utasították őket.

96 A kerületi főispán jelölési joga a bírói, polgármesteri és tanácsnoki állásokra, a jelölések uralkodói jóváhagyása teljes mértékben biztosította azt, hogy az egész városi magisztrátus a kormányzatnak megfelelő egyénekből tevődjék össze. A felsőbb városi igazgatás reformjából önként következett az alsóbb igazgatás megváltozása is, hiszen az alsóbb tisztségek betöltése már a tanácstól függött.

97 A fenti rendelkezések mélyreható változást jelentettek a városok önkormányzati és közigazgatási életében, a történeti fejlődés szempontj ából azonban az a lényeges, hogyan valósultak meg, s mit hoztak a gyakorlatban. Az új rendszer bevezetésére Budán 1788-ban nyílott lehetőség, amikor a bíró halálával a bírói tisztség megüresedett. A pesti kerületi főispán nem talált a bírói tisztségre alkalmas egyént a budai magisztrátusban, ezért — II. József alatt egyébként megengedett módon — kívülről akarta a tisztséget kinevezéssel betöltetni, s erre 1788 augusztusában Margalics János főszolgabírót javasolta. A helytartótanács nem értett egyet a kerületi főispánnal, s meghagyta neki, hogy a szabályrendeletek értelmében három kívülálló egyént jelöljön a bírói tisztségre. A főispán a felszólításra első helyen Margalics János Pest megyei szolgabírót, második helyen Pausenwein tényleges császári századost, harmadik helyen Barankovics Márton tényleges császári főhadnagyot jelölte. Teljesen a felső elképzelések szellemében járt el, II. József ugyanis szívesen helyezett katonákat közhivatalokba. A két tényleges császári tiszt azonban nem léphetett ki a szolgálatból, ezért a helytartótanács újabb jelölteket kért.

98 A kerületi főispánt az újabb rendelet nehéz helyzetbe hozta, sehogy sem tudott megfelelő jelölteket találni. A budai magisztrátus két tagjának, Balássy Ferenc jegyzőnek és Kammerlauff Ignác aljegyzőnek kép25 Tanulmányok Budapest múltjából 385