Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mezey László: Csútmonostor alapítástörténete és első oklevelei, 1264-1371 = Die Gründungsgeschichte und die ersten Urkunde des Stiftes Csútmonostor 7-42

2 Oszvald i.h. és Mezey L., Codices latini mediiaevi Bibliothecae Univ. Budapest. Bp. 1961,116-117. N. Backmund, Monasticon Praemonstratense I,

Straubing 1949/51. 4373 Oszvald i. m. 4 Győrffy György, Kubinyi András, illetőleg Zolnay László szíves közlése. 5 „Fr. Paulus Chatkaj dictus. . . etiam esset prior in Chewth, fecit aggerem lapideum ad latus Monasterij in rippa Danubij, ne inundatio aquarum ruinam faciat in muris monasterij ; quod utique in magnum cessit adiutorium ejusdem Claustri. ; ." Vitae Fratrum Heremitarum, C. 82. Egyetemi Könyvtár Ms. Ab 151/c, 228—229. — Meg kell jegyezni, hogy a pálos perjel által emelt gát a monostoregyház (monasterium, 1. alább) keleti végénél lehetett, mivel a templom a sziget szélességében, nyugat—keleti irányban helyezkedett el. A mai kolostorépület pedig ettől délre keresendő. 6 Knauz F., MonumentaEcclesiaeStrigoniensis. I. köt. Strigonii, 1874, 509, 514, 592. — Régebbi kiadása: Fejér, VII/5. 340; IV/3 184; V/i 216. — Kivonatosan: Oszvald F., Művészettörténeti Értesítő (1957) 24

1

—

2

4

27 Knauz i. m. 284. 8 Uo. 498, 520. 9 Ortvay R., Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején. I. köt. Bp. 1891, 4. — Balics L., A római katolikus egyház története Magyarországban. II/2. Bp. 1890, 86. 10 1264: ,,In ecclesia Strigoniensi". Knauz i. m. 520. 11 A csúti főesperességet sem Knauz, sem Ortvay nem tudja meghatározni. Az Euszták-kultusz mértéke megítélhető abból, hogy az esztergomi rítus könyveiben nem volt ünnepe. 12 A csepeli ispánság: Pesty F., Az eltűnt régi vármegyék. I. köt. Bp. 1880, 75—83. — Az esztergomi érsekséghez tartozása: Ortvay i. m. 4. 13 Balics, i. m. II/2. 50—52, 72—76, 80—82. 14 Das Recht der Erzdechanten in Ungarn. Savigny-Zeitschrift für Rechtsgeschichte 74 — Kanon. Abt. 43 (1957) 132—201. 15 Es ist weiter anzunehmen, daß die Dekanatseinteilung der Diözesen auch in Ungarn, der Errichtung der Archidiakonate vorausgegangen ist, wie es im allgemeinen der Fall war (uo. 134). 16 Újabban Kreisdechanatnak nevezik: Geistlicher Personalstand der Diözese Seckau in Steiermark im Jahre 1906. Graz. 17 Vicearchidiaconus Borsiensis, Sinigiensis stb.: Balics i. m. U/2. 87. Ugyanígy a legkorábbi előfordulások a Váradi Regestrumban, Karácsonyi J.—Borovszky S., Bp. 1903. 159, 167, 178, 198, 203, 208, 282. 18 Szentirmay i. m. 88. A főesperességek létét az okleveles előfordulástól teszi függővé, mintha más jellegű források nem is léteznének. (Uo. 137—138.) így kerülik el az egyházjogász figyelmét pl. a törvényszövegek. 19 Esztergomi kanonokjegj^zék: Knauz i. m. 128—129. 20 Decretum Colomanni Regis, art. 58—61. 21 ,,. . . qui in huius populi lingue génère, minus me promptum considéras..." 22 „Malefici per nuncium archidiaconi et comitis inventi iudicentur." 23 Regale decretum: art. 8., 1. még: ,,A sacerdotibus vero et comitibus commendetur omnibus villicis. . . " (art. 9.). 24 Győrffy Gy., Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Bp. 1959, 23—24. 25 A XII. században a régebbi plébániai jog megerősítésére a pápai kúria ezt a kifejezést használja: „Baptismum quoque per ecclesias illas fieri concedimus, in quibus ex more soliti estis antiquitus facere". Vö. Pannonhalma saját egyházaira: Pannonhalmi Rendtörténet. I. köt. 593, 607. 26 Baptismalis ecclesia: P. Hinschius, System des katholischen Kirchenrechtes. II. köt. Berlin 1878, 265—266. Igen jellemző a koraközépkori terminológiában a monostoregyházra és a plébániaegyházra használt „monasterium" és „baptisterium". Hinschius i. m. II. köt. 266. "-as Decretum S. Ladislai I/i. 29 Hinschius i. m. II. köt. 266. Anm. 37