Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mezey László: Csútmonostor alapítástörténete és első oklevelei, 1264-1371 = Die Gründungsgeschichte und die ersten Urkunde des Stiftes Csútmonostor 7-42

De még előbb, kitűzött célunkhoz képest sikerült tisztázni a három oklevél sorrendjét, egymáshoz való viszonyát és rangját is. IV. Béla 1264-i két oklevele az egyszerűbb privilegiálisok közé sorolandó. A birtokok kijelölését, a róluk készült összeírást s az adomány tényét foglalta írásba a király az alapítás kezdetén. Az ünnepélyes privilegiális kiállítása, ami már a király fiának és utódjának jutott osztályrészül, és a királyi alapítás teljes befejezését, az épületek elkészültét is tudtul adja 1271 (helyesen) március 21-én, amikor —Szent Benedek napján — a monostoregyházat a király talán a királyi egyházak fölött álló Tűrje nembeli Fülöp esztergomi érsekkel felszenteltette. * A monostoregyház felszentelésével befejeződött a csúti premontrei prépostság alapítástörténete, megkezdődött sok viszontagsággal teli, korántsem fényes históriája. Pedig az Árpádok legutolsó monostoralapítását nagy hagyományok folytatójának szánták. Mint ,,esperesi" egyház a magyar kereszténység legrégibb parókiális templomai közé tartozott. Bustachius — Hubertus áttételben — patrociniuma az Árpádok eredetmondáinak egyikét őrizte. IV. Béla, mint egy külföldi krónikás mondta róla: „splendoris cultus divini amatőr", a „Bódogazzon zerzetének" kanonokjait csúti monostorukban számokban és terjedelemben hatalmas donációval gazdagította, s azt ő és fia díszes szerkesztésű „instrumentumokkal" erősítette. De e magasan járó elgondolások szinte mind semmivé váltak a monostor életlehetőségeit meghatározó valóság könyörtelenségei folytán. Nem sikerült a hatalmas domíniumokat hasznot haj tóvá tenni. A prépostság lakóiban sem hajlandóság, sem képesség nem volt arra, hogy telepítetlen és használhatatlan tízezer holdjaiknak legalább egy részét, előző nemzedékeik gyakorlata szerint saját munkaerővel, a „labor manuum" programjával folytatott grangiális gazdálkodás útján településekre előkészítsék s hasznot haj tóvá tegyék. A már telepített, kisszámú birtokainak munkájáradékára hagyatkozó királyi egyház a jelentéktelenségben tengődő nemzetségi monostorokkal egy sorba süllyedt. JEGYZETEK 1 A monostor fekvése: Károly J., Fejér vármegye története. III. köt. Székesfehérvár 1899, 88—126. Alcsútra, a volt főhercegi kastély helyére teszi a monostor állítólagos romjait. — Danielik J. Premontreiek. Eger 1866, 320., a Csallóközben keresi. —P. Fuxhoffer, Monasterologia Regni Hungáriáé II. Wesprimii 1803, 16— 17. Csút prépostságát a Csepel-szigetre helyezi. Czinár Mór viszont a Monasterologia átdolgozásában (Pestini 1860, 14) már a Csallóközben (ad insulam Cithuorum) szeretné megtalálni a monostor helyét. — A vitát végérvényesen Oszvald A., Hol feküdt a csúti premontrei monostor? Turul 50 (1936) 6—rí. kk. döntötte el. Teljesen meggyőző érvelése Csútmonostor helyét a Budafok alatti, mai Háros-szigeten jelölte meg. 36