Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Turányi Kornél: A Józsefváros kialakulása = Die Entwicklung des Vorstadtbezirkes Josefstadt 329-362

városban is megtaláljuk az új társadalmi osztály első képviselőit. Számuk még csekély, de jelentőségük annál nagyobb, mert ők képezik magját a következő században döntő tényezővé vált ipari proletariátusnak. A XVIII. századot jellemző feudális termelési viszonyok mellett az osztályharc még nem a manufaktúrák tulajdonosai és azok dolgozói, hanem a birtokos patrícius polgárok és a nincstelen zsellérek között jelentkezett. A birtokos polgárság a külvárosokat eredetileg csak zsellérekkel akarta benépesíteni. Ezt az érdekeiket képviselő városi tanács nyiltan is kimondotta: „A város falai előtt semmi más célból sem szabad házat építeni, mint azzal a rendeltetéssel, hogy ezek tulajdonosai napszámokat szolgáltassanak."

60 A háztulajdonnal rendelkező belvárosi lakósokat felvették a polgárok soraiba, ugyanakkor a tanács ismételten leszögezte, hogy külvárosi még akkor sem lehet polgár, ha háztulajdonos lenne.

61 A zsellérek napszámbére a század folyamán általában 15 krajcár volt, s jogf osztottságuk ellenére kötelezték őket, hogy a városra kiszabott regruta-mennyiséget ők szolgáltassák.

62 A külvárosok napszámosai tehát a patrícius birtokos polgárság jobbágyai voltak.

63 A XVIII. század Józsefvárosa leginkább egy elhanyagolt kisközséghez hasonlítható. Az utcák kövezetlenek, sárosak voltak. A város vezetősége a helytartótanács utasítására csak 1783-ban kezdte meg a külvárosi utcák kikövezését.

64 A csatornázás hiányzott, a Belvárosban is csak 1785ben építették meg az első szennyvízlevezető csatornát. Az 1769-ben kelt Szlávy-féle jelentés megállapította, hogy a trágyát és a szemetet a kapuk előtt rakják le. Nincs vágóhíd, s így az állatokat sokszor az utcákon vágják le; itt hulladék gyülemlik és vértócsák képződnek, amelyek körül a rovarok milliói rajzanak és tűrhetetlen a bűz. A belterületeken történő állatvágásokat csak 1786-ban tiltották meg.

65 A külvárosokban utcai világítás nem volt, a Belvárosban is csak 1790. január i-én gyújtották meg az első utcai lámpákat.

66 Az egyészségügyi ellátottság egészen kezdetleges volt. 1765-ben a városi hatósági orvoson kívül mindössze két orvos működött.

67 A Rókus-kórháznak 1798-ban történt megnyitása előtt a Veres Pálné és a Borz utcák sarkán épült,, Altes Bürgerspital" kezdetben 30, majd 1792-től 72 ággyal rendelkezett.

68 A járványok a külvárosokban szedték legtöbb áldozatukat. Különösen nagy pusztítást végzett az 1738—1742-es pestisjárvány, ugyanis a városban állomásozó ezred megbetegedett katonáit a külvárosi házakba telepítették be ápolásra. A halálozási arányszám egyébként is igen magas volt, s különösen a csecsemőhalandóság öltött rendkívüli méreteket. Az ezer élveszülöttre eső csecsemőhalálozás (az első életévük betöltése előtt elhaltak) nyers mutatószámai a Józsefvárosban a következőképpen alakultak:

69 1778—1782 évek átlaga 364,5 1783—1787 évek átlaga 441 1788—1792 évek átlaga 411 1793—1797 évek átlaga 431 1798—1799 évek átlaga 313 349