Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mezey László: Csútmonostor alapítástörténete és első oklevelei, 1264-1371 = Die Gründungsgeschichte und die ersten Urkunde des Stiftes Csútmonostor 7-42

ugyan, de mégsem teljesen meggyőző a levonható következtetés. Van azonban a „Religiosam vitám" exordiumnak egy másik, ritkábban használt változata is, ez a következőképpen hangzik: Religiosam vitám eligentibus sollicita nos oportet consideratione prospicere ne alicuiüs necessitatis occasio aut eos desides faciat aut quod absit robur sancte conversationis infringat. Azonnal nyilvánvaló, hogy Turóc és Csút alapítóleveleiben a dispositiót bevezető résznek mintául ez utóbbi exordium szolgált. Az egyezések ezek: Religiosam vitám eligentibus religiosam vitám ducentibus ne alicuiüs necessitatis occasio ne alicuiüs necessitatis occasio eos desides faciat eos in diuinis desides et négligentes efficiat aut quod absit vei robur, quod absit, sancte robur sancte conversationis infringat conversationis, subtracto subsidio vite utriusque infringat A két pápai arenga, a szövegezés nagy hasonlósága ellenére, a használatban tudatos eltérést mutat. A rövidebb változat az olyan protectionalis bullákban szolgál bevezetésül, melyek a birtokok felsorolásán kívül a joghatóság, a ,,professio iuris" (azaz milyen regulát követnek a szerzetesek és milyen ,,Ordo."-t)

123 és az érdekelt monostor más személyi és dologi jogainak nyilvánítását és védelmét is tartalmazzák. Az utóbbi viszont csak a birtokok felsorolására szorítkozik, mint az arenga forrásául itt idézett ravennai San Vitale apátság részére kiadott bulla is.

124 A turóci alapítólevél dictatora ez eltérő használatának tudatában volt. Ezt bizonyítja, hogy a klauzula mintájában szereplő befejezést, „sacre conversationis infringat" így bővíti ki: „vei robur. . . sancte conversationis subtracto subsidio vite utriusque infringat. . ." A „mindkét élet" — vita utraque — emlegetése itt, a monostor belső, fegyelmi életére vonatkozik, valamint a „külsőre", az anyagi, gazdasági létre. A belső létet a filiatio, és az anyamonostor prelátusának ezt gyakorlatilag érvényesítő évenkénti vizsgálata (visitatio), biztosítja. Ezért intézkedik a dispositio elsősorban erről, a „külső élet" viszont az anyagi lét biztosítékait, a terjedelmes birtokokat jelenti. Mivel itt mindkettőre, de mégis inkább az utóbbira kellett tekintettel lenni, a dictator, a két „Religiosam vitám" exordium használatának szabályait biztosan ismervén, az utóbbi mellett döntött, de úgy, hogy a birtokjogok rendezésével foglalkozó rész elejére téve a rendi jogok — a filiatio — rendezését, a minta szövegén az említett módon változtatott is. Most az a kérdés, honnan vehette a mintát. Bizonyosnak látszik, hogy két lehetőség használatának ismeretében, két minta között választ34