Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Fallenbüchl Zoltán: Pest város népességének származáshelyei a statisztika és a kartográfia tükrében, 1687-1770 = Die Stammorte der Bevölkerung der Stadt im Spiegel der Statistik und der Kartographie, 1687-1770 239-287

őket megtűrni: később azonban átlátták hasznosságukat, csupán családjuk elhozatalát és végleges pesti megtelepedésüket kívánták. Ennek eleget is tettek. 1760-ban már 35 ilyen balkáni származású kereskedőről tudunk a városban:

13 hét évvel később pedig már akkora szerepük volt a kereskedelemben, hogy 75 görög és rác kereskedő mellett csak 23 német és magyar lakott Pesten.

14 legnagyobb részük a ma Albániában fekvő Voskopjë (Muscopoli) városából települt (5 adat), de Kastoria, Sipisko, Skoplje és Thesszaloniké (Szaloniki) is többször szerepel származáshelyként. (Sajnos, származáshelyeik részletezése a tanulmányhoz mellékelt térképvázlat kis mérete miatt nem volt lehetséges.) E macedóniai görögök bevándorlása azért volt különösen jelentős, mert kulturálisan is, gazdaságilag is fenn tudták tartani sajátosságukat, s a város kapcsolatait messze fekvő területekre terjesztették ki, és így közvetlenül szerepet játszottak Pestnek kereskedelmi empóriummá fejlesztésében. A lengyel beköltözöttek kevesen voltak. Sajnos, származáshelyeik azonosítása az elírások következtében alig sikerülhet, s így inkább csak következtetni lehet arra, hogy főleg a L,engyel-Sziléziához tartozó területekről és a Kárpátok Krakkótól délnyugatra elterülő lejtőiról jöttek Pestre. Ez utóbbi feltevést alátámasztja, hogy több ízben Árva és Trencsén megyei, valamint sziléziai beköltözőkkel egy időben szerepelnek. Foglalkozási megoszlásuk a napszámosok nagy többségét mutatja. A balti tengeri tartományokból is szerepel két bevándorló: az egyik Narvából, Észtországból 1735-ben, kinek foglalkozása nincs megnevezve, a másik 1752-ben a kurlandi Mitauból, egy fémműves, ezt polgárnak is felvették. * Összegezve adatainkat megállapíthatjuk, hogy a vizsgált korszakban Pest város benépesedésében három fő fázis különböztethető meg. Az első népességi hullám a XVII. század végi bevándorlás volt: ezt rendkívüli tarkaság jellemzi; kivált a bajor kerületből érkezettek részesedése erős ebben, ami nem csoda, hiszen Buda visszafoglalásában a bajor hadtest jelentős szerepet játszott. Az első bevándoroltak közt a magyarországi, éspedig jelentős részben magyar anyanyelvű elem mintegy 31%-ot tett ki. A felszabadítás utáni első megtelepedők főként magyarok voltak; hamarosan délszlávok követték őket, kik részben görögkeleti hitűek lévén, izoláltan maradtak. A város népessége a századfordulón kb. 3500 főnyi lehetett. Rákóczi függetlenségi harca s az azt követő pestisjárvány nagyon megfogyasztotta ezt a népességet, amit utóbb a magyarok és a délszlávok jelentékeny részének lassú elköltözése is csökkentett.

15 A dinamikus, terjeszkedő népességi elemet a főként nyugatmagyarországi és osztrák—német jövevények képviselték. Az egészségtelen éghajlat és az ország gazdasági feltárásával járó fluktuáció ezt a réteget is folytonosan apasztotta, de a szerencsés közlekedésföldrajzi helyzet és a munkalehetőségek széles skálája állandóan újabb rajokról gondoskodott. 278