Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mezey László: Csútmonostor alapítástörténete és első oklevelei, 1264-1371 = Die Gründungsgeschichte und die ersten Urkunde des Stiftes Csútmonostor 7-42

A csútszigeti királyi monostor gazdasági erőtlensége, kezdettől megmutatkozó életképtelensége végső fokon tehát így magyarázható. A promtilgatio V. István oklevelében a csúti monostor-alapítás egész folyamatának befejezéséről, épületek emeléséről is számot ad: „ . . . monasterium pro eisdem fratribus in Insula Chuth in honore beati Eustachij et domos ac officinas religiose conuersationis quieti congruentes disposuimus sicut predictus karissimus páter noster clare memorie disposuerat et ordinauerat, premissa deliberacione Regia ordinäre ..." Azaz, a király befejezte (disposuimus) a monostor, a szerzetesház (religiosa domus), a melléképületek (gazdasági épületek és műhelyek: officináé) elrendezését a szerzetesi életmódnak megfelelően — amint azt még atyja, Béla király elrendelte. Az idézett hely két dologra figyelmeztet. Az épületek felsorolása a monostorral kezdődik, a szerzetesek lakóházával, tehát a kolostorral folytatódik, és a melléképületek említésével fejeződik be. Az első tanulság tehát az, hogy monostor csak a prépostság egyháza, temploma lehetett. A monostor szót, újabb kori szóhasználat után igazodva egynek szoktuk venni a régi rendek egész kolostorépületével. A középkori magyar értelmezése azonban ennek határozottan ellene mond.

108 De a csútmonostori alapítólevél és mintája, a turóci alapítólevél eléggé bizonyossá teszik, hogy monostor alatt a középkori magyar szóhasználat, monostor egyházat értett, és nem kolostort. Bz utóbbit vagy — mint itt — religiosa domusnak, vagy egyszerűen claustrum-nak, klastromnak mondották. A másik tanulság az, hogy az 1264-ben elkezdődött csúti alapítás csak nyolc esztendő múlva jutott a befejezéshez. V.István mondhatta csak el, hogy az alapítás az épületek, a monostoregyház, a hozzáépült klastrom és a körülötte levő gazdasági és egyéb melléképületek elkészültével teljesen befejeződött. A birtokok kijelölése, az új monostor által történő birtokbavétele és kezdeti hasznosítása, amely az első konvent eltartásának biztosítását is jelentette, sok évet vett igénybe. De évekig tartott a monostoregyház, a klastrom és az officinák felépítése is. Az alapítás teljes befejezését a templom felszentelése jelentette. Ekkor történhetett az ünnepélyes formában — tehát privilégium sollemneként — kiállított alapítólevél kihirdetése. A templomszentelés középkori szertartása ezt így mondja el: A templom épületének felszentelése után, mielőtt az oltárt felszentelné, a szentelő püspöknek a kérdésére, hogy milyen fundációval gondoskodott az egyházról, a fundator így válaszolt: ,,prout sibi placuerit respondet, de quo fiet publicum instrumentum, si numerus clericorum, honor, et dos sufficiens fuerit. Tunc fundator ipse et plebs, profitentur se jussa Pontificis impleturos. Deinde Pontifex jubet Deum deprecari pro eo, qui Ecclesiam construxit et dotauit, et pro 60 qui earn consecrari petiii . . ."

109 Amint látjuk, külön van szó a fundatorról és arról, aki nyilván annak halála után, az elkészült templom felszentelését kérte. Teljesen ez az eset Csútmonostor alapításának befejezésénél. IV. Béla, az igazi alapító már nem élt, ezért fia fejezte be az alapítást a templom felszenteltetésével és a ,,

publicum instrumentum", ez esetben a királyi ünnepélyes privilegiális kibocsátásával 1271. március 21-én. 27