Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mezey László: Csútmonostor alapítástörténete és első oklevelei, 1264-1371 = Die Gründungsgeschichte und die ersten Urkunde des Stiftes Csútmonostor 7-42

Ill A romjaiban a föld színéről is eltűnt, egykori királyi monostoregyház alapításának hiteles emlékét három „alapítólevél" is őrzi. Kettő IV. Bélától az 1264. évből, egy V. Istvántól 1272. március 21-i kelettel.

110 Hogy miért éppen három alapítólevél számol be Csútmonostor keletkezéséről, probléma marad Csút történetének fáradhatatlan és tudós kutatója, Oszvald Arisztid előtt is. A kérdés elsősorban diplomatikai probléma, tehát közelítsük meg az oklevéltan szokásos módszereivel. Kétségtelen, hogy mindhárom királyi oklevél privilegiális, a királyi jogalkotó akarat ünnepélyes megnyilatkozása. De a három mégsem teljesen azonos. IV. Béla két adománylevele a privilegiálisnak ama fajtájába tartozik, amit Szentpétery Imre egyszerűbb privilegiálisnak nevez.

111 A két oklevél vizsgálata ezt világosan mutatja. A királyi cím, a nagyobb intitulatio szerint a melléktartományok felsorolását is tartalmazza. Utána a salutatio következik: „Omnibus presens scriptum inspecturis salutem in eo, qui est vera salus omnium." Az ünnepélyesebb formában itt még az ,,in perpetuum" következne. Az arenga jelenléte a privilegiális jellegből következik. Viszont az egyszerűbb formára a méltóságsor elmaradása, a dátumnak csak az évre és az uralkodási évre történő csökkentése vall. A második adománylevél, amely a csallóközi és kisalföldi birtokokra vonatkozik, az arengát is nélkülözi. Mindkettő azonos formában adja meg a pecsételés módját: a corroboratióban a kettős pecsétet említik. A második oklevélen — amely eredetiben maradt meg — a kettős pecsét maradványai még megvannak.

112 A két oklevél sorrendjét a tartalomban levő utalásokból nem lehet megállapítani, kronológiailag sem térnek el egymástól. Bgy évben és egy napon keltek.

113 Mégis azt hisszük, hogy az az oklevél lesz sorrendben az első, amely arengával van ellátva, és a monostorhely körüli birtokok felsorolását tartalmazza; a második — a távolabbi birtokokról — ehhez lényegében mint kiegészítés csatlakozik. Viszont mindkét oklevélben közös a király akaratának nyilvánítása, hogy a csúti szigeten (in insula Chuth) általa alapított Szent I,eusták v. Euszták monostort (monasterium beati Iyeustachii) a két levélben felsorolt birtokokkal, fekvőségekkel és jogokkal adományozza meg. Ezért hangsúlyozza, mindenekelőtt ,

cuius fundatores extitimus et patroni" (A) és: „Monasterio sancti I^ustachii quod in insula Chuth fundauimus". (B). E lényeges jog kijelentésével a király nyilván a „fundator" és „patrónus" kánonjogi helyzetét a maga számára kétségtelenné igyekezett tenni. Ez bizonyára a magyar „consuetudo" e tekintetben, az akkori általános egyházjogi felfogástól eltérő, és még mindig a sajátegyház tulajdonosának különleges helyzetét néző koncepciója szerint történt.

114 A továbbiakban a birtokok felsorolása következik. Ennek ismertetését és lokalizációját Oszvald említett cikkében már elvégezte. Részletesebb tájékozódást az olvasó ott szerezhet.

115 A harmadik az „alapítólevelek" sorában V. István király 1272. március 21-én kelt privilegiálisa.

116 Az ünnepélyes privilegiálisok minden 28