Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Fallenbüchl Zoltán: Pest város népességének származáshelyei a statisztika és a kartográfia tükrében, 1687-1770 = Die Stammorte der Bevölkerung der Stadt im Spiegel der Statistik und der Kartographie, 1687-1770 239-287

A Rajna-vidékről jövő bevándorlás számra ugyan meglehetősen kicsi volt, de súlyát tekintve jelentősebb. Az alsó- és felső-rajnai kerület főként városi elemmel járult hozzá a pesti lakosság kialakításához. A német birodalomnak ezek a régi kultúrájú városai több speciális ipari foglalkozás képviselőjét eresztették el Pestre. Jellemző, hogy az összes könyvkereskedők és nyomdászok 1/3 része innen jött. A vesztfáliai és az alsószász kerületből csak szórványosan fedezhetők fel bevándoroltak. A felsőszász kerület — Szászország, Brandenburg stb. — jövevényei esetében viszont főleg a hétéves háború eseményei során Pestre sodródott emberekről van szó. Ilyenek tetemes számban kellett hogy legyenek, mivel egyedül 1762 és 1768 közt 10 szász és 5 brandenburgi evangélikus tért át az anyakönyv tanúsága szerint a katolikus vallásra. Bizonyára mint hadifoglyok kerültek ide, s itt megállapodtak. Nagyon csekély volt a nyugat-európai bevándoroltak száma. Osztrák-Németalföldről, a mai Belgiumból az 1710-es években néhány katona került a városba, úgyszintén Elzászból is. A svájciak, franciák heterogén, szórványos beköltözők voltak; a szavojárdok ellenben mind kereskedők, az olaszok — szinte kivétel nélkül I,ombardiából, Milánó vidékéről eredtek — specialistái valamilyen hazánkban alig ismert iparágnak, vagy pedig szintén kereskedők. Mindezek létszáma együtt sem volt jelentős. Különös színt hozott Pestre a csaknem egyszerre, s viszonylag nagy tömegben érkező spanyol bevándorlás. E spanyolok a Habsburgbirodalom tisztjei, hivatalnokai és katonái voltak, kik a dél-itáliai, 1711-ig spanyol, aztán osztrák koronatartományok 1735-ben történt elvesztése után Bécsbe emigráltak, onnan a Bánátba költöztek, s a török háború és a pestis elől 1737—38-ban királyi engedelemmel telepedtek át Pestre és Budára. Egy fennmaradt összeírásból

11 ismerjük pontos számukat is: összesen 409 főt tettek ki, s ebből 321 jött Pestre. Ezek közt 76 család volt, együtt 232 fővel, továbbá 89 egyedülálló személy. Természetes szaporodásuk nem volt csekély, helyzetük pedig biztosított, mivel kegy díj at élveztek: azonban mégsem tudtak beilleszkedni a város életébe, különösen munka-organizmusába, és lassan eltávoztak. Másféle kollektív bevándorlásról is tudunk ugyanebből az időből: 1738—39-ben felbukkannak a pesti anyakönyvben azok a Belgrádból elmenekült német iparosok és kereskedők, kik a városnak 1717-ben történt elfoglalása után telepedtek oda. Közülük négyet elűzetésük után Pest polgárai sorába is felvettek. De velük együtt szerbek és oláhok is jöttek Krajovából, kik szintén a török elől menekültek. Még fontosabb volt a kicsiny szám ellenére is egy másik távoli területről érkező népcsoport, a görögök jelentősége. E macedóniai görögök lassan, szivárogva, időszaki megtelepedőkként fokozatosan érkeztek Pestre, ahol a Törökország felé irányuló kereskedelmet apránként teljesen kezükbe vették. Egy 1738-as összeírás még csak 16 ilyen kereskedőről és 10 szolgáról, összesen 26 főről tud.

12 A hatóságok eleinte nem akarták 277