Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Fallenbüchl Zoltán: Pest város népességének származáshelyei a statisztika és a kartográfia tükrében, 1687-1770 = Die Stammorte der Bevölkerung der Stadt im Spiegel der Statistik und der Kartographie, 1687-1770 239-287

négy másik lett pesti polgár. Valószínűleg többen is áttelepültek még az említett városból, akik nem nyerték el ezt a jogállást. Mindenesetre ez a nagyjából egy időben történő beköltözés céltudatos iparfejlesztési szándékra utal. Sziléziára is áll mindaz, amit a két előbbi tartományról elmondottunk. A katonák mellett főképpen napszámosokról vannak adataink, s ez magyarázza, hogy a sziléziaiak polgárosodási aránya egyike a legalacsonyabbaknak (19%). Kivált Bielitz (Bielsko) városából jöttek sokan. A bajor kerületből — különösen Alsó- és Felső-Bajorországból — már mindjárt a visszafoglalás után elég számottevő arányban érkeztek beköltözők (1699-ig 11 polgár). Az 1710-es években az anyakönyvben szereplők iparosok, s néhány katona is van: a 20-as években viszont az osztrákokhoz hasonlóan kőművesek és kvalifikálatlan munkások fordulnak elő sűrűbben. A Felső- és Alsó-Bajorországból érkezettek közt azonban bizonyos különbség észlelhető: az előbbiek főleg iparosok voltak, csak 1/8 részük napszámos vagy szolga ; az utóbbiak közt jóval több, 1/4 rész a képzetlen. A Duna melléki Alsó-Bajorország migrációs mozgalmában inkább a falvak és mezővárosok kétkezi munkássága, az alpvidéki Felső-Bajorországéban pedig inkább a városok iparosrétege vett részt. A két tartomány egymástól eltérő jellegű bevándorlása a feltűnően különböző polgárosodási indexben is kifejezésre jut (Felső-Bajorország 41, Alsó-Bajorország 19%). Egyébként a bajor bevándorlás főleg 1726 és 1736 közt volt intenzív, 1737-től hirtelen visszaesett, valószínűleg az 1737/39. évi török, majd az 1740—48. évi osztrák örökösödési háború miatt. A salzburgi érsekségből érkezettek közül — 1716 és 1741 közt 19 ismert foglalkozású — a kőművesek, kőfaragók és ácsok, tehát az építőiparban működők az abszolút többséget tették. Magas polgárosodási index és a kétkezi munkások csekély részesedése jellemzi a frank kerület beköltözőit. Főként olyan iparágak képviselőit találjuk köztük, melyek függetlenebbek a mindenkori gazdasági konjunktúrától. (Molnár, kádár, vendéglős stb.) Több hivatalnok is származott Frankföldről. A sváb kerület bevándorlói szélesebb rétegekből toborzódtak. Már az 1710-es években tekintélyes a bevándorlás. Az iparosok közt különösen a kőművesek és a szabók voltak nagyobb számban: a kvalifikálatlan munkások számaránya 26%. Ez utóbbiak zöme az 1720—1730-as években jött. Bizonyos helységek, illetve vidékek jobban bekapcsolódtak a bevándorlási mozgalomba: így Donauwörth környéke, Sigmaringen és a szomszédos területek, Oberdorf stb. A sváb kerületből jött bevándorlók polgárosodási aránya az iparosok erős többsége ellenére is meglehetősen közepes értéket mutat (28%). Úgy tűnik, a svábok mozgékonyabbak voltak, mint a többiek, könnyebben költöztek máshová, ha másutt jobb lehetőségeket észleltek. Egy részüket bizonyosan a korszak nagy telepítési akciói sodorták Pestre, ahonnan azután idővel továbbmentek. 276