Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Kubinyi András: A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. században = Les conditions économiques de la formation du troisieme ordre en Hongrie et le commerce de la capitale hongroise a la fin du XVe siecle 189-226
A németek külföldi rokoni és üzleti kapcsolatokkal rendelkeztek. Kubinyi, Budai kereskedők. . . 103. kk. — A probléma megoldása külön kutatást igényel, most csak néhány adalékkal szeretnénk megvilágításához hozzájárulni. A város vezetőségében a budai felkelés óta évenként váltakozott a vezetés a németek és a magyarok között. A XV. század második felében minden páratlan számmal végződő év Szt. György-napjától a következő év Szt. György napjáig német, míg a páros végződésű évben magyar bírája volt Budának. A bíró helyettese, a pénzbíró mindig a másik nemzetiségből került ki. (Vö. pl. 1475. áprilistól 1476. áprilisig a budai tanács tagjait: Münczer János bíró, Mikolai Angyal István pénzbíró, Wan Konrád, Thegez Miklós, Kronacher Hermann, Dénes deák, Forster György, Pellifex Gergely, Carpentarius János, János deák, Sigel Tamás, Thárnok Péter, Fbendorffer Miklós esküdtek, azaz egy magyart egy német követ a listán. Oly. Ft. Zágrábi érseki levéltár, 40. Priv.) Ha megnézzük Buda vámügyeit a XV. század végén, érdekes eredményhez jutunk. 1462-ben, amikor az óbudai káptalan és a Nyulak szigeti apácák panaszt emelnek Buda ellen, a város bírája a magyar Frmen István. 1465 elején az óbudai apácák vámja ellen a nádornál Makray György bíró vezetésével tiltakoznak a budaiak. Az óbudai káptalannal kitört vámviszályt a vám bérbevevésével Angyal István bíró intézte el. 1476-ban, a nagyváradi vámperbe Kovách István bíróval az élén avatkozik be Buda, míg a második, 1492-es vámperbe szintén magyar bíró, Ádám Gergely avatkozik be. Ádám kötötte meg az esztergomi káptalannal 1494-ben a perközi egyezséget is. A zsitvatői vámper idején is magyar, az említett Ádám Gergely a bíró. Látjuk, hogy a város valamennyi jelentős vámpolitikai állásfoglalását magyar bíró intézte. Természetesen ez lehet mind véletlen is. Ha pedig e mögött nem a véletlenek összejátszása látható, akkor azt kell feltételeznünk, hogy a belkereskedelemben a magyarok jobban voltak érdekelve a németeknél. Fz azonban csak feltevés, amit jóval bőségesebb anyaggal kell igazolni vagy elvetni. (Az idézett adatok jelzetét 1. fenn, a megfelelő helyeken.) 156 Kubinyi, Budai kereskedők . . . 104. —Vö. a feudális földesúri árutermelésre Makkai L., Az abszolutizmus társadalmi bázisának kialakulása az osztrák Habsburgok országaiban. Történelmi Szemle III (i960) 214. kk. 157 Kováts F., A pozsonyi városgazdaság a középkor végén. Pozsony 1918, 17. 158 HómanB. — Szekfü Gy., Magyar történet. II. köt. 645. 159 Mátyás uralkodása alatt az állami adóprés a városokban és a vármegyékben az egy főre (polgár, ill. jobbágytelek) eső jövedelemnek jóval nagyobb részét fölözte le, mint elődei idején, vagy akár a kortárs fejlettebb nyugati államokban. Az így felduzzadt kincstári jövedelem zöme külföldiek kezébe jutott (külföldi zsoldosok a nyugati háborúkban, idegen művészek és tudósok), tehát az ország szegényedett. Mindezekre vonatkozó adatokat és számításokat a Mátyás- és Jagelló-kori államigazgatásról készülő munkánkban fogjuk ismertetni. 160 Podhradszky J., Budának mell} T ik részében lakott Nagy Lajos király? Tudományos Gyűjtemény 1827. évi X. sz. 81. 224
