Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Kubinyi András: A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. században = Les conditions économiques de la formation du troisieme ordre en Hongrie et le commerce de la capitale hongroise a la fin du XVe siecle 189-226

139 Kálmáncsehi Domokos életrajzát 1. Fraknói i. m. 74—76; Hoffmann E., Régi magyar bibliofilek. Bp. 1929, 111-19; Kubinyi, A kincstári személyzet . . . 30. — Gazdagságára 1. Bonfini, Rerum ungaricarum decades, edd. I. Fógel, B. Iványi et L. Juhász, IV. köt. Bp. 1941, 212. (Decas V. Liber 1. 58.) 140 Dl. 18 022, 18 023. 141 Pataki V., A budai vár középkori helyrajza. Budapest Régiségei, XV. köt. 1950, 290, 50. jegyzet. Ugyanaz a ház először mint néhai György kalocsai érsek, majd mint Domokos fehérvári prépost háza szerepel. 142 Mályusz, A rendi állam . . . 599. 143 Uő. Középkori . . . 429. 144 Budai kereskedők pozsonyi és kassai üzleteire 1. Kubinyi, Budai kereskedők. . . 117, 157. jegyzet. Kolozsvári működésükre 5. Goldenberg, Kolozsvár kereskedelme a XVI. században. Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár 1957, 309. — A Zenggig és a horvát tengerpartig terjedő kereskedelmükről viszont Mátyásnak Pest számára 1480-ban kiadott és fentebb ismertetett kiváltságlevele tájékoztat. Az adatokat százszámra lehetne szaporítanunk. 145 L. a 76. jegyzetben leírt XV. sz. közepi pert Mikolai István deák budai bíró és pozsonyi kereskedők között. Mikolai szarvasmarhát szállított, s ennek árán posztót szerzett be. Pest város jelentőségét a szarvasmarhakereskedelemben mutatja, hogy Mátyás 1461-ben 1500 ökröt vesz át a pestiektől, hogy azokat a cseh királynak küldje. Pozsony v. It. 4651. sz. 146 Mint 1469-ben Sygel Tamás budai polgár Nyársapátin. Dl. 16 907, 16 937, 16 940; Sygel budai esküdt is volt: OL. Ft. Zágrábi érseki lt. 40. Priv. 147 Nagybányai szűcsök: Dl. 18325. Budán és Pesten tanult ötvösök is kerülnek vidéki céhekbe, TT (1890) 126, 331. 148 OD. Ft. Pozsony v. lt. 2201. 149 L. erre Kubinyi, Budai kereskedők . . . 109—110. 150 Iványi, Bárfa ... II. köt. 3797. sz. 151 OD. Ft. Pozsony v. lt. 5283. sz. Ebben a kérvényben szó van a városok vámmentességének biztosításáról, továbbá arról a sérelemről, amely Buda bírói székét érte, mert joghatóságát csorbítva az esztergomi érseket egy budai ház ügyében nem a városi bíróság, hanem a pápa elé idézték. Foglalkozik a kérvény az árumegállító jog biztosításával, panaszt emel a zsidók kereskedelme ellen, kéri a kereskedelem biztosítását a rablásokkal szemben, a polgárok védelmét a földesúri tisztek ellen, a jobbágyköltözés biztosítását, a felvidéki városoknak a lengyelek elleni panaszainak tisztázását és végül a városi szabadságjogok biztosítását. Ez a kérvény is mutatja a városoknak a feudális erőkkel folytatott harcát. A kérvény egyik eredménye II. Ulászló király 1511. dec. 12-én kelt rendelete az esztergomi káptalanhoz, amelyben eltiltja őket, hogy a budai ház ügyében érseküket a római Szentszék előtt pereljék, és utasítja őket, hogy a pert a budai „consulatus" előtt folytassák le. Ha nem engedelmeskednek, a kézbesítéstől számított 32-ik napra saját maga elé idézi őket engedetlenség miatt. A rendeletet a budai káptalan kiküldötte 1512. január 4-én Esztergomban a káptalani konzisztóriumban mutatta be. OL. Ft. Esztergomi káptalan magánlt. Lad. 64. fasc. 1. nr. 2. 152 Vö. Kubinyi, Budai kereskedők . . . 99—110. 153 Huszár L., A budai pénzverés története a középkorban. Budapest várostörténeti monográfiái. XX. köt. Bp. 1958, 13—18. 154 OL- Ft. Pozsony város lt. 2689. sz. (Una et eadem mensura, puta fertalia bladorum et pinta vinorum Budensia habeantur). 155 Külön probléma annak a megállapítása, hogy Buda részéről a német vagy a magyar lakosság játszik-e vezető szerepet ezekben a küzdelmekben. 1439ben a budai népi felkelés után a magyar polgárság kiharcolta egyenlőségét a város vezetőségében a németekkel szemben. Ez azt is mutatja, hogy most már egy magyar patríciátus is kialakult, amely szintén részt kért a hatalomból. Szűcs i. m. 291. kk. — Székely Gy., A huszitizmus és a magyar nép. Századok 90 (1956) 574 kk. •— Kérdéses azonban, hogy a német és a magyar patríciátus gazdasági, és ebből következően rendi érdeke teljesen azonos volt-e, vagy frakcióellentéteik voltak. 223