Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Kubinyi András: A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. században = Les conditions économiques de la formation du troisieme ordre en Hongrie et le commerce de la capitale hongroise a la fin du XVe siecle 189-226

A tárnoki, személynöki, szász és egyéb városok között nem volt politikai összekötő kapocs. Elkülönültek a jogszolgáltatás terén is egymástól. Az országgyűléseken ugyan megjelentek a városi követek, de a francia harmadik rendhez hasonló városi kamarát a magyar országgyűlések nem ismertek, és így az országgyűlések révén sem alakult ki a városok között politikai egység. Hozzá kell tennünk, hogy országgyűlési szereplésük terén a XV. század második felében visszaesés következett be, s minden jel arra mutat, hogy Mátyás uralkodása alatt jóval ritkábban vettek részt rajta, mint a megelőző korban.

115 A király csak a legritkább esetben küld meghívókat a városoknak országgyűlésre, ami egyrészt arra mutat, hogy Mátyás nem látta szükségét a városok megjelenésének, másrészt arra is, hogy a városok sem igényelték azt. Mégsem mondhatjuk azt, hogy a városok között semmiféle kapcsolat ne lett volna. Igaz, ez nem politikai jellegű volt. A külkereskedelemben részt vevő városok, amelyeknek polgárai egyes, az országrészek közti csereforgalom lebonyolításával foglalkozó vásárokon egymással találkoztak, azonos jellegű gazdasági kiváltságokkal rendelkeztek,

116 közösen léptek fel a kereskedelmet akadályozó feudális tényezőkkel szemben, és mint a nagyváradi és zsitvatői vámperek igazolják, céljaikat el is tudták érni. Ezek alapján lassan kezdett kialakulni a városok között egy bizonyos összetartozási érzés, amire Brassó városának Eperjeshez intézett egyik 1515. évi levele is utal.

117 Mátyás egyes városcsoportoknak nyújtott támogatás mellett más tartományaiban, így pl. Sziléziában szintén igyekezett elősegíteni a rendi fejlődést,

118 ezért fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy uralkodása alatt nincs-e nyom a városi rend egységes összefogására irányuló törekvésekre. Láttuk, a nagyváradi vámperben az uralkodó — a káptalan előadása szerint — a jog rendjét nem tekintve, királyi és királynéi városai

119 érdekében absoluta sua potentia ítéltetett.

120 Valóban találunk Mátyás adópolitikájának tanúsága szerint kísérleteket a városok összefogására. A XV. század második felétől Mohácsig a városok által a királynak fizetendő adót általában a kincstartók emberei szedték. Ennek következtében a kincstartó a városok felett bizonyos hatósági jogkört nyert el, amit a XVI. század elején a törvényhozás is elismert.

121 Az adókivetés általában úgy történt, hogy a király vagy a kincstartó a városra egy összegben vetette ki az adót, és annak beszedésére kiküldtek egy kincstartói familiárist. Többnyire felhatalmazták az összeg feletti alkura is, mert a városok sohasem voltak hajlandók a kért összeget megadni.

122 Ennek az állandó alkunak a meggátlására, a megállapított adó beérkezésének a biztosítására Mátyás uralkodása második felében egy új módszert vezetnek be: a városok meghatalmazottait a királyhoz vagy a kincstartóhoz kérik, ahol vele alkudnak meg az összegben. Ez az eljárás rokon az ugyancsak Mátyás korától a szászokkal szemben folytatott gyakorlattal: a szász városokat a kincstár kiküldötte gyűlésre hívja össze, többnyire Meggyesre, és itt állapodnak meg az adóban.

123 A magyar városoknál 1476-ban,

124 1478-ban,

125 1482-ben,

126 1488-ban,

127 és 1489-ben

128 vannak ilyen meg206