Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Kubinyi András: A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. században = Les conditions économiques de la formation du troisieme ordre en Hongrie et le commerce de la capitale hongroise a la fin du XVe siecle 189-226

j. A főváros kereskedői és a vámperek Az előbbiekben rámutattunk arra, hogy a nagyváradi vámperben a városok egységes fellépése eredményeként sikerült a legfontosabb árucikkek vámját mérsékelni, továbbá a posztókereskedelem szempontjából veszélyes értékvámolást is megszüntetni. A vámpernek és a városok győzelmének a fontosságát még jobban kidomborítja, ha egy rövid pillantást vetünk az akkori vámviszonyokra, és megvizsgáljuk, hogy mi volt ezek jelentősége a fővárosi polgárok számára. Az egész országon keresztül-kasul törvényes és törvénytelen vámok tömegét találjuk. Egy 1520-as vizsgálat alkalmával egyetlenegy megyében, Biharban 45 út- és révvám volt, amelyből 25 törvényes, 13 törvénytelen és 7 kérdéses törvényességű ! Iványi számítása szerint ekkor egyetlen Bihar megyei útvonalon, a Szeghalom—Nagyvárad—Réven keresztül Erdélybe vezető úton egy bizonyos szekérfajtáért 192 dénár vámot kellett fizetni. Ha tehát egy kereskedő csak hat-hét megyén utazott keresztül, árui értékének jelentős százalékát vámként fizethette ki.

68 Ezért volt a városi kiváltságlevelek oly fontos tétele a vámmentesség megadása. Egyes városok, mint Kassa és Pozsony csak területileg korlátozott vámmentességet kaptak, amit azonban sikerült az idők folyamán általános vámmentességként felhasználni.

69 Ez a vámmentesség nem volt egészen írott malaszt. A tiszaluci vám 1517. évi számadása szerint az öszszes szabad királyi és egyéb királyi városok és mezővárosok, sőt néhány földesúri mezőváros és falu is Tiszalucon vámmentességet élvezett.

70 A vámszabadsággal ellátott városok polgáraiknak vagy igazolást adtak arról, hogy saját polgáruk a felmutató, akire a város régi szabadsága vonatkozik, vagy esetleg királyi oklevelet is szereztek, amit a kereskedő a vámhelyen felmutathatott, és így vámmentesen távozhatott.

71 Kétségtelen, hogy ez nem használt a vámjövedelmeknek.. A fennmaradt vámszámadások szerint ugyanis az 1510—20-as években egyedül a fontos tokaji vám érte el az évi 140 ft-ot.

72 Viszont, ha a városok zöme vámmentes volt, akkor joggal felmerülhet az a kérdés, hogy a nagyváradi vámperben az új vámtarifa összeállítása vajon nem egyedül csak a szász városok érdekében történt-e, hiszen azoknak a vám 2/3-át fizetniük kellett, míg Buda és társai teljes mentességet nyertek. Ez azonban nem így áll, mert hiába mentesek a budaiak, ha üzletfeleik vámfizetésre vannak kötelezve, akik annyival drágábban adták, vagy olcsóbban vették az árut, amennyivel magasabb vámot fizettek. így tehát a vámok mindenképpen megkárosították a városi kereskedelmet. Rögtön hozzá kell azonban tennünk, hogy a vámmentességi kiváltságok nem vonatkoztak minden vámhelyre. Jogi elvnek ugyanis azt tartották — s erre épp a nagyváradi vámper is bizonyíték —, hogy a később kapott mentesség miatt egy korábban kapott vámjog nem veszítheti el érvényét. Tehát olyan vám jogbirtokossal szemben, aki a vámot a városi kiváltságlevél kiadása előtt kapta, a városok nem érvényesíthették vámmentességi privilégiumukat. Ennek a jogelvnek az érvényre 200