Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Kubinyi András: A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. században = Les conditions économiques de la formation du troisieme ordre en Hongrie et le commerce de la capitale hongroise a la fin du XVe siecle 189-226

sem tudtuk fedezni a nyugati igényeket, mert — legalábbis a XVI. század elejétől fogva — nyilván az exportigények következtében havasalföldi behozatalra szorultunk.

64 Az állatbőrök szintén fontos tételt képeztek a magyar kivitelben, ahogy az augsburgi Paumgartner-cég XVI. század eleji kereskedelmi kézikönyvéből is kiderül.

65 Más külkereskedelmileg is jelentős árutételtink lett volna a bor, ez azonban mindkét tarifában azonos vámtétellel szerepel, tehát a nagyváradi piacon valószínűleg kevésbé fontos áru volt.

66 Végül ki kell térnünk néhány olyan esetre, ahol az összehasonlítás nehézségekbe ütközik. Azoknál a vámtételeknél, ahol a káptalani tarifa garassal számol, a nádori tarifa dénárt, vagy a forint törtrészét említi. Szükséges tehát a garas átszámítása. Ez kétféle módon történhet. A Siebenlinder-féle tarifa szerint 14 garas tesz ki egy aranyforintot, azaz egy garas valamivel több, mint 7 dénár. Ezzel szemben a XIV. században 6 dénárt számítottak egy garasra.

67 Ez utóbbit tartjuk a valószínűbb átszámítási kulcsnak. A XIV. századi törvényes rendelkezések ezt az átszámítást ismerték, a XV. században viszont a garas-számítás — legalábbis ezen a vidéken — nagyrészt ismeretlen volt. Ha tehát ezt fogadjuk el, akkor a viasz (egy garas a káptalani, hat dénár a nádori), a gyapjú (4 garas, ill. 25 dénár), a vas (4 garas és két vas, illetve negyed aranyforint, azaz 25 dénár és két vas) vámja azonos volt. A 25 dénárnak, illetve egynegyed aranyforintnak a négy garassal való egybevetése azt mutatja, hogy 16 garasos forinttal számoltak. A komlónál (két garas = 8 dénár) és a nyestbőr subánál (1 garas = 4 dénár) a nádori tarifa alacsonyabb. Nem tudjuk, hogy ennek van-e valami gazdasági oka, vagy pedig csak átszámítási nehézség merült fel. A legvalószínűbb az, hogy a káptalani tarifa szövege még a garas-korszakból származva megtartotta a régi tételeket, azonban a káptalan vámosai már régen dénárban számoltak. Mivel pedig a fentiekben azt próbáltuk valószínűsíteni, hogy a nádori tarifa összeállításánál a városok a Nagyváradon szedett vámolás gyakorlatát vették alapul, azt hisszük, hogy a garastételeknek már 1476-ban is a nádori tarifa dénártételei feleltek meg. A vámper eredményének értékelésénél nyilvánvaló, hogy ez a küzdelem a nagykereskedők érdekeit szolgálta. Ők tudtak 3—4000 ft-os értékben szállítani: posztót, fűszert, kést, de ők voltak leginkább érdekelve a marhakereskedelemben is. A nagykereskedők, városaik patríciusai csak saját érdeküket nézték, és sem a kiskereskedők, sem pedig a parasztok érdekeire nem voltak tekintettel: az ezeket érintő vámtételek nem változtak. Sértette a vámper kimenetele a váradi helyi lakosság érdekeit is, kedvezményeik megszűntek. Az a tény, hogy az ország majd összes jelentős városa részt vett a perben, igazolja a magyar városi patriciátus érdekazonosságát; hogy ez a szolidaritás politikai téren mennyiben jelentkezett, azt a további fejezetekben fogjuk ismertetni. 199