Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Kubinyi András: A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. században = Les conditions économiques de la formation du troisieme ordre en Hongrie et le commerce de la capitale hongroise a la fin du XVe siecle 189-226

csak Hencidán (obulus), Csalánoson (obulus), Vámospércsen (fél dénár), Iyétán (obulus) és Rezegén (fél dénár) alacsonyabb ennél.

59 Ugyancsak a vám tekintélyes mérséklését találjuk a posztó esetében. A káptalani tarifa megvámolja a posztóval rakott átmenő szekeret, (i szekérrakomány vámja i fertó), azonban az el nem adott, de kiindulási helyére visszatérő, posztóval rakott szekeret vámmentesnek tartja. Ha azonban a szekér rakományának egy részét eladták, de nem térnek vissza, hanem tovább mennek, akkor fél szekér után fél forint vámot kötelesek a kereskedők fizetni.

60 Az eladott posztó vámját posztófajta szerint részletesen megadják. Ez a részletezés, a Siebenlinder tarifával, vagy a budai jogkönyvvel összehasonlítva ugyan eléggé hiányos,

61 pl. nem sorolják fel a selyemszöveteket. A nádori tarifa azonban egyedül a legolcsóbb fajta posztót, a szürkeposztót tünteti fel, mégpedig a káptalanival azonos vámtétellel, míg egyébként a posztó vámjául a káptalani tarifa azon tételét veszi alapul, amely egy fél szekér eladatlan, továbbmenő posztóra fél forint vámot szab ki. A nádori tarifa, nem különböztetvén meg az egyes posztófajtákat, a posztót nem fajta és mennyiség szerint, hanem egyszerűen szekérrakományként vámolja, egy szekér vámja egy forint. Igen fontosnak tartjuk a nádori tarifa e meghatározását. Már láttuk, hogy a káptalan értékvámot szedett, és a városok ennek megszüntetésére törekedtek. Az új vámtarifa elkészítésével az értékvám elvben megszűnt. A városok azonban nem álltak meg félúton. A káptalan még mindig követelhette a kocsik felbontását, ha a nádor elismeri a posztófajták szerinti elvámolás különbségét. Azáltal tehát, hogy teljesen elhagyták — az olcsó szürkeposztót leszámítva — a posztótételek megkülönböztetését, és a szekérrakomány alapján való vámolás elvét vezettették be, következetesen végrehajtották a szekerek felbontási tilalmát. Mivel pedig a posztó, továbbá a fűszer a korszaknak olyan árutétele volt, amely még kisebb terjedelemben is a legnagyobb értékét képviselte, ezért a városoknak az 1492. évi per során az ezer forint értékű kocsirakományt szállító kereskedőkről tett említése csak ezekre, továbbá a késekre vonatkozhat. Ezek szerint a káptalani értékvámolás idején egy ezer ft értékű rakománnyal ellátott kocsi után 10 ft, a nádori tarifa szerint pedig csak egy forint vámot fizettek. Különösen érdekes, hogy a fenti tételeken kívül iparcikk alig szerepel a tarifákban, és ami van, annak a vámja azonos mindkét tarifában. Úgy látszik tehát, hogy a váradi forgalom zömét a posztó és az élő állat, továbbá az állatbőrök tették ki. Ezek a tételek viszont a XV. századi magyar külkereskedelmi forgalom fő tételei is. Az előbbi a nyugati behozatal és keleti kivitelünk legfontosabb árucikke, míg az utóbbiakat mi exportáltuk nyugatra és importáltuk keletről.

62 Nem szerepel a szászok kereskedelmének oly jelentős tétele, mint a kés.

63 Ez ugyanis olyan mennyiségű volt, hogy csak értékvámmal lehetett megvámolni. A magyar szarvasmarhakivitel jelentősége a XV. század második felében kezdett nőni. Azonban a nagyarányú magyar marhatenyésztés ellenére 198