Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Kubinyi András: A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. században = Les conditions économiques de la formation du troisieme ordre en Hongrie et le commerce de la capitale hongroise a la fin du XVe siecle 189-226

csak akkor tudnánk egymástól megkülönböztetni, ha megfelelő korabeli összehasonlító anyag állana rendelkezésünkre. Az első szerkesztés időpontja, 1342, a teljes vámjog adományozásával függhetett össze. Ezt az is igazolja, hogy 1343-ban a káptalan Bihar megyei hatóságával írásba foglaltatja a bihari vámtarifát, valószínűleg összehasonlítási célból. (1/. 44. jegyzet.) A káptalani tarifa mai formáját legkésőbb az 1409-es vizsgálat idején nyerhette el, bár e feltevésünket csak a nagyváradi vámok külső története támasztja alá. A garastételek emlegetése is talán ezt bizonyítja, hiszen Nyugat-Magyarországgal ellentétben, ahol a külföldi garasok forgalomban voltak, Nagyváradon erről a XV. században nem lehetett szó. Ezt az 1476-ból fennmaradt, de a fentiek szerint valószínűleg legkésőbb a XV. század fordulóján létrejött káptalani vámszabályzatot összehasonlítva a nádor által a városok javára 1478-ban kiadott tarifával, érdekes eredményekhez jutunk. Bár a tételek nem azonos sorrendben következnek egymás után, mégis megállapítható, hogy a két tarifa kisebb eltéréseket leszámítva azonos. (L. a táblázatot a Függelékben.) Nyilvánvaló tehát, hogy a városok a régi tarifát vették alapul az új elkészítésénél. A sorrend különbsége viszont — mivel annak semmi egyéb jelentősége nincs — arra utal, hogy a városok a tarifának egy másik példányát használták fel, vagy pedig azt bizonyítja, hogy a káptalan által szedett vámokat emlékezetből, a mindennapi vámolási gyakorlat alapján írták össze, és módosították saját céljaiknak megfelelően. A nádori tarifa ezek szerint a régi káptalani szabályzatnak a városok javára módosított változata, tehát a két tarifa ellentmondásai rámutatnak a városok gazdasági érdekeire. Lényeges különbségek vannak az állatok, állatbőrök, a posztó, a gabona és a só vámjánál. E két utóbbinál a Váradra történő behozatal esetén a káptalan egészen minimális vámot kért, míg kivitelnél annak többszörösét. Egész nyilvánvaló, hogy a káptalan ezáltal a nagyváradi lakosság érdekeit tartotta szem előtt, az élelmezés szempontjából nélkülözhetetlen gabonát és sót a polgárai számára kívánta biztosítani. Mint láttuk, már Meszesi Demeter püspök is biztosított kedvezményeket a váradi lakosság számára a megvámolásnál. A nádori tarifa, amely az egyszeri elvámolás elvén épült fel, ehhez az álláspontjához e két árutételnél is következetesen ragaszkodott, s nem különböztette meg a be- és kivitelt. A gabona esetében — bizonyára, hogy a káptalan ne károsodjék — az új tarifa a régi be- és kiviteli vám összegét tartalmazza. Sónál — az erdélyi sóbányákból származó só látta el az ország jó részét

57 —, úgy látszik, valamelyes engedményt adott a nádor a városoknak,az új vámtarifa magasabb a régi beviteli vámnál, de valamivel alacsonyabb a be- és kiviteli vám összegénél. Meg kell még jegyeznünk, h°gy 1520-ban a só kapuvámja Nagyváradon jóval magasabb mind a káptalani, mind pedig a nádori tarifa vámjánál, 8 dénár és két só.

58 Igen nagy a különbség azonban az egyes állatok, állatbőrök és a vágott sertés vámjánál. A vám általában a felére csökkent. A vám mérséklését mutatja az is, hogy 1520-ban ugyanebben a Bihar megyében 21 vámhelyen egy ökör vámja egy dénár, azaz az eredeti káptalani tarifa, 197