Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Kubinyi András: A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. században = Les conditions économiques de la formation du troisieme ordre en Hongrie et le commerce de la capitale hongroise a la fin du XVe siecle 189-226

mink. A vizsgálattal szemben ugyan a városok formai kifogással éltek, mert a proclamata congregatióra nem idéztették meg az ellenfelet, jelen esetben a városokat.

51 A tarifa hitelessége ellen azonban a formahibán kívül ellenvetést nem tettek, sőt az a tény — mint látni fogjuk —, hogy a nádori bíróság az új tarifa megállapításánál a káptalanit vette alapul, azt igazolja, hogy valójában ők sem kételkedtek hitelességében. A hatvankét kihallgatott Bihar megyei nemes nyilván jól ismerte a váradi vámszedés módját, és nem valószínű, hogy hamisítás esetén ezt a városok nem aknázták volna ki. Véleményünk szerint tehát a proclamata congregatio aktájának végén a káptalan antiquum registrumaként átírt vámszabályzat valóban azonos a káptalan által hosszú ideje, de legalábbis az 1476 előtti években használt vámtarifával. Legfeljebb abban adhatunk igazat Árthándy Balázsnak, hogy a káptalan vámosai nem mindig tartották be a tarifát, hanem magasabb vámot szedtek. Nehezebb probléma a tarifa korának meghatározása. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az 1440-es években már ezt a tarifát használták. A vizsgálat alkalmával ugyanis Szeléndi Antal azt vallotta, hogy harminckét évvel ezelőtt (azaz 1444-ben) rokonánál, Gyulay Miklós váradi éneklőkanonoknál élt, aki akkor a vámot a káptalantól bérelte, és a vámszedést őrá bízta. Szeléndi pedig már akkor ennek a tarifának az alapján szedte a vámot. Vallomásában nincs okunk kételkedni. Gyulay 1443-ban lett éneklőkanonok, tehát 1444-ben bérelhette a vámot.

52 Hasonló Mezőgyáni Pál vallomása. Mezőgyáni, aki 1472-ben a káptalan jegyzője,

53 fiatal korában, amikor Arnold dékánkanonok bérelte a vámot, szedte a registrum alapján a dékán megbízásából a vámot. Sajnos, Arnoldra vonatkozóan nincs adatunk, tehát ezt az adatot nem tudjuk kormeghatározóként felhasználni. Bizonyos módot nyújt a tarifa korának meghatározására, hogy egyes tételeket garasban, illetőleg fertóban adnak meg. A garas mint számítási és nem tényleges pénznem ugyan az 1436-os Siebenlinder-féle harmincadjegyzékben is szerepel, azonban már Siebenlinder idejében ténylegesen legalább egy fél százada nem volt használatban.

54 Valószínűleg Siebenlinder is egy régebbi tarifát vett alapul. Még abban az esetben is, ha Siebenlinder korában a garas ténylegesen használt pénznem lett volna, a váradi vámtarifában az átmenő szekér vámjául megadott egy fertós tétel jóval korábbi időszakra utal. A fertó ugyanis a márka negyedrésze,

55 a márka pedig a XIV. század első felében bevezetett aranyvaluta előtti korszaknak volt fő pénzneme. Természetesen elhibázott kísérlet volna ennek alapján a vámtarifa keletkezését a XIV. század első felére helyezni. Elég csak egy pillantást vetni a XIV. század első feléből fennmaradt vámtarifákra,

56 az ott pondusban, banálisban, bécsi dénárban megadott tételekre, hogy nyilvánvaló legyen: a nagyváradi registrumot, az egy fertós tételt leszámítva, mindenképpen az aranyvaluta bevezetése után állították össze. Feltehetően a káptalani tarifát nem egyszerre szerkesztették, hanem időnként bővítették, akár az Árpád-kori nagy vámtarifákat. Sajnos, ezeket a különböző időszakokból származó rétegeket 196