Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Kubinyi András: A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. században = Les conditions économiques de la formation du troisieme ordre en Hongrie et le commerce de la capitale hongroise a la fin du XVe siecle 189-226

vámmal. A vizsgálat végén átírt registrum antiquum (1. alább, függelék) azonban ezzel ellentétben áll, nem érték-, hanem darabvámot tartalmaz. Tudjuk azt, hogy a vásárvám, akár a harmincad, értékvám volt, míg az út-, híd-, rév- stb. vámokat mennyiség vagy súly alapján szedték. Értékvámnál a vámolás mindig kapcsolatban van az áruk felbontásával.

47 Az egy százalékos értékvám és az áru kibontásának kapcsolatára mutat rá a nádori ítéletlevél is: ,,quod singulas mercantias seu res mercatorum quorumcumque exactores tributorum singillatim examinare vei conspicere non habeant." Úgy tűnik tehát, mintha a káptalani tarifa a kapuvám, míg az egy százalékos értékvám a vásárvám lett volna. Kz azonban csak látszat, ami egyáltalán nem bizonyítható. Kétségtelen, hogy ez ellen az értékvám jelleg ellen igen élesen küzdöttek a városok, ami kiderül a szászok 1492. évi tiltakozásából is. E szerint a kanonokok ,,. . .pretendunt a singulis mercantiis unum florenum auri valentibus singulum denarium talis monete, cuius centum denarii unum florenum auri valerent, exegisse, . . . quilibet enim, qui rerum mercimonialium hinc inde deferendarum quantitatem et numerum novit vei intellexisse potuit, metiri posset, sepius contigisse, quod de uno quoque curru res quascumque in valore mille florenorum déférente decern florenos auri idem capitulum contra ius phasque inmoderata abusione exegisset. Forent autem tales mercatores, qui secundum magis et minus quandoque res et mercimonia trium vei quatuor milium florenorum aut etiam ultra déferre consuevissent. . ." Valóban ezek szerint egy-egy nagykereskedő esetleg 30—40 ft vámot is fizethetett volna.

48 Meg kell ugyan jegyeznünk, hogy ez a vám egyáltalán nem volt szokatlan a korabeli Magyarországon. Mátyás 1480-ban, a nagyváradi vámperben vámmentességi jogukat megerősítő pestieket a horvátországi vámok fizetése alól is felmenti, kivéve a Frangepánok modrusi vámját, ahol de rebus singulorum centum florenorum auri singulum unum florenum, azaz ugyanazt az egy százalékos értékvámot, amit Nagyváradon elvetnek, kell fizetniük.

49 A registrum kapuvám jellegének viszont ellentmond az a tény, hogy ismerjük a nagyváradi kapuvámnak, helyesebben kapuvámoknak a per lezajlása utáni tarifáit, és ezek egyáltalán nem azonosak egyik perbeli vámtarifával sem. Egyrészt mások a tételek, másrészt jóval kevésbé részletesek.

50 Viszont, ha a perben bemutatott káptalani tarifa nem a kapuvámra, hanem a vásárvámra vonatkozik, akkor csak az a lehetséges magyarázat, hogy a káptalan és vámosai egyes, viszonylag kis mennyiségben nagy összeget jelentő áruknál a tarifa helyett a számukra sokkal gyümölcsözőbb értékvámra tértek át, és ezt a szokásjog által törvényesítették. A tarifában ugyan nem szereplő, de kétségtelenül Váradon keresztülhaladó fűszerféléket, késeket stb. nem is tudta volna a káptalan másként, mint értékvámmal megvámolni. Az értékvámnak ezért elsősorban a posztó és esetleg a külföldi fűszerek kereskedelmében lehetett jelentősége. Ezért azután a városok egyaránt küzdöttek az értékvám ellen és a tarifa tételeinek mérsékléséért. A káptalani tarifa korának és hitelességének megállapításánál az 1476-os Bihar megyei proclamata congregatiós vizsgálatból kell kiindul13* 195