Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187

Ha Farkas László mégsem várta be Ulászló Budára érkezését, elhatározását nem a félelem szabta meg, hanem harmincadispáni szolgálata. Sajnos, oly kevéssé ismerjük Albert uralkodását, hogy nem tudjuk eldönteni, vajon királyi vagy királynéi megbízatásból látta-e el munkakörét. Betű szerinti értelemben véve a tisztségéről megemlékező oklevél kijelentését,

59 arra kellene következtetnünk, hogy nem az egész harmincadügynek, hanem csak a királyné közvetlen rendelkezése alá tartozó résznek volt az irányítója. Erzsébet azonban „Magyarország örökösének" tekintve magát oly rendelkezéseket is kibocsátott Albert helyett, amelyekhez hasonlókat korábban a királyi kancellária fogalmazott meg. Ha tehát a királyné Farkast ,,

comes tricesimarum nostrarum"-nak nevezi, ennek ugyanaz az értelme, mint másik kijelentésének, hogy Sopron, sőt Buda az ő városa.

60 Mivel Sopron nem volt oly értelemben királynéi város, mint Miskolc vagy Szeged, amelyeket Erzsébet Alberttől adományul kapott,

61 Farkas László harmincadispáni hatáskörébe sem egyedül csak a királynéi határvámjövedelmek kezelése tartozhatott.

62 Ha azonban így lett volna, akkor is élvezte Farkas az udvari szolgálat előnyeit. A királynéi udvar, amelyben kancellár, udvar-, ajtónálló-, pohárnok-, étekfogó-, lovászmesterek, sőt tárnokmester — megannyi főúr — forgolódott, nem kelhetett ugyan versenyre a királyéval, de fényűzésben felülmúlta bármelyik országnagyét, egy kereskedő számára sok alkalmat nyújtott, hogy a nagybirtokosokkal üzleti kapcsolatokat teremtsen. S bár a királyi szolgálatban erre még több lehetőség adódott, az az előnye mindenképpen megvolt a harmincadispánnak, hogy külföldről behozott árucikkeit saját emberei vámolták el. Király és királyné számára egyaránt az volt a fontos, hogy gazdasági ügyekhez értő, megbízható ember legyen harmincadispánjuk, aki elég vagyonos is, hogy az esetleges kárt megtérítse. Ily szakemberek a XIV. században ismételten kerültek ki a budaiak közül, Farkas alkalmazása ezért nem is mondható szokatlannak. Erzsébet figyelme könnyen ráterelődhetett, mivel a királyné általában szoros kapcsolatot tartott a budai németekkel, olyannyira, hogy amikor gyermekágyban feküdt, két budai asszony — egyikük Siebenlinder János özvegye volt — szorgoskodott körülötte.

63 Farkas Iyászló, a jelek szerint, erélyesen hozzálátott, hogy a harmincadbevételeket fokozza. Az az oklevél, amelyből harmincadispáni tizstéről először értesülünk, soproni megbízottjainak túlkapásairól s ezek következményéről szól: Sopron város elfogatta Farkas embereit, ki akarta őket végeztetni, mire a királyné figyelmeztette, hogy nem szabad ezt tennie, mivel egyedül a harmincadispán jogosult alkalmazottjai felett ítélkezni. A közbenjárás, úgy látszik, nem volt eredményes, s a város a rablással vádolt két familiárist megfosztotta életüktől.

64 Embereinek eljárását, amely a polgárok és földesurak szemében rablásnak tűnt fel, a harmincadispán úgy magyarázhatta, hogy a vámfizetést bármily okból megtagadóktól jogosan kobozták el áruikat. A vámhelyet elkerülőkön kívül a városi polgárokkal is könnyen támadhattak viták főleg mentes165