Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187

ségük jellege, a gyakorlatot szabályozó szokások érvényessége kérdésében. A sárváriakat illetőleg, hogy vajon harmincadmenteseknek kell-e őket tekinteni, kétségtelenül jogos lehetett az ellenvetés, mely szerint polgári kiváltságok nem illethetik meg azokat, akik földesúri joghatóság alatt állanak. De ha ma már nehéz is volna eldönteni, hogy melyik félnek volt inkább igaza, azt feltehetjük, hogy az erélyesen eljáró harmincadosok uruk, Farkas László utasításait követték. Albert váratlan halála után egyszerre kitágult Farkas tevékenységének köre, bár ugyanakkor harmincadispáni hatalma, amely korábban az északi határvidékre is kiterjedhetett, szűk térre, az Erzsébet közvetlen uralma alatt álló nyugati országrészre korlátozódott. Az ellentmondónak látszó jelenségnek az a magyarázata, hogy a főurak és főpapok többségének Ulászlóhoz történt csatlakozásával az Erzsébet hűségén megmaradottak súlya máról holnapra megnőtt. Farkas a királyné „familiáris specialis"-ává,

65 „generalis comes et amministrator tricesimarum"-má

66 lett, és oly megbízásokat kapott, amelyekhez normálisabb időkben aligha jutott volna. Bizalmi helyzete kárpótolhatta a veszteségért, hogy Giskra Észak-Magyarországon nem engedett számára beleszólást a harmincadügyek intézésébe, s így be kellett érnie a Sopron és Pozsony körül kiépült harmincadhálózat kezelésével. Az Ulászló bevonulását követő első hónapokban a változásnak inkább hátrányait érezhette. Kétségtelenül súlyos volt a csapás, amidőn (1440. júl. 31.) Ulászló elkobozta mindkét budai házát, s azokat egy főúrnak, Nánai Kompolt Pál volt pohárnokmesternek adta,

67 tagadhatatlanul a városi jelleg sérelmére, hiszen polgári vagyont juttatott nagybirtokos kezére. A magyar fővárosból száműzetve Farkas a királyné szolgálatában sokat sürgőtt-forgott Bécsben, hogy úrnőjének akár a föld alól is pénzt teremtsen elő. Másodmagával, a szintén budai patrícius Nadler Mihállyal, a budai pénzverőkamara ispánjával s többszörös volt bíróval

68 meggyőzte a bécsieket, hogy azok az ezüsttárgyak, amelyeket még Zsigmond zálogosított el nekik,

69 nagyobb értékűek, mint a zálogösszeg, s rávette őket, hogy a 7300 aranyforinton felüli részt kiadják Erzsébetnek.

70 1441-ben ugyancsak Bécsben, Koler Péterrel együtt, aki később is kapcsolatban állott vele, ezer forintnyi kölcsön kieszközlésén fáradozott.

71 1442-ben 700 aranyforint kölcsönt szerzett, Erzsébet több ékszerét átadva zálogul, Pötel Simon gazdag bécsi polgártól és tanácstagtól.

72 Eredménytelenül végződött ellenben kísérlete ugyanebben az évben, hogy Bécstől hadisegélyt eszközöljön ki. 10 000 nyilat, hat mázsa puskaport, három tűzfegyvert, továbbá 200 gyalogost kellett volna Pozsonyba magával vinnie. Kénytelen volt azonban beérni a bécsiek elodázó nyilatkozatával, hogy a Tullnba meghirdetett gyűlésnek nem vághatnak elébe, mert nem volna illő, hogy a többi rend tudta nélkül döntsenek, továbbá nagylelkű engedélyével, hogy a királyné pénzen bármily hadi felszerelést vásárolhat náluk.

73 Túlzás volna a sikertelenség miatt Farkast tennünk felelőssé. A közönyös és fukarul tartózkodó bécsieket valószínűleg másnak sem sikerült volna jobb belátásra bírni. 166