Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187

bárók, valamint Magyarország igen sok milesének és előkelőjének Erzsébet királyné utasítására meghozott intézkedése és rendelkezése értelmében szűntek meg. Mivel ily módon — folytatja oklevelünk — végre a béke édességét élvezik, a plébániák közti viszályokat is meg akarják szüntetni.

55 Az elbeszélésből kétségtelen, hogy a budai magyarság és németség közti megállapodás hosszabb időn át tartó egyenetlenségnek vetett véget. Az egyezség időpontja felől az Erzsébet királynéra való hivatkozás ad felvilágosítást, egyszersmind bizonyossá téve, hogy nem Ulászló s pártja fellépésének eredménye volt. Ulászló 1440. május 25-én vonult be Budára,

56 Erzsébet azonban már februárban elhagyta a fővárost. így az Albert halálától (1439. okt. 27.) 1440 februárig terjedő hónapokat lehetne a megegyezés idejéül kijelölnünk. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy Erzsébet már férje életében önállóan intézkedett, s mintegy az uralkodótárs szerepét játszotta, érvényt szerezve ily módon hatalmi igényeinek, amelyeket az 1439-i országgyűléssel is sikerült elismertetnie.

57 Azaz az Erzsébetre való utalás nem bizonyíték arra, mintha csak az Albert halála utáni időt vehetnők tekintetbe. Ezek szerint a zavargást (máj. 23.) közvetlenül követő hetek szintén szóba jöhetnének, valószínűbb azonban, hogy 1439 nyarán vagy őszén jött létre a béke, mégpedig a királyné hozzájárulásával és a magyar egyházi s világi főurak, sőt előkelőbb köznemesek intézkedése alapján. A birtokos urak fellépése, beavatkozása egyrészt mutatja az ügynek a város falain túl, országos fontosságúvá emelkedését, másrészt a magyarság igényeinek megalapozottságát. Ha még a Habsburg-pártiak is úgy látták, hogy a városi végrehajtói és bírói hatalmat megosztva szakítani kell a német patríciusok uralmi rendszerével, bizonyosra vehetjük, hogy a magyarság számbeli és gazdasági, társadalmi súlyának megnövekedése követelte intézkedésük meghozatalát. Az egyezség a magyarság érvényesülését jelentette, a megállapodás békés jellege pedig formailag azzal jutott kifejezésre, hogy hatálybalépését az 1440-i bíróválasztással és a tanács újjászervezésével kapcsolták össze.

58 Farkas László ezek szerint 1440-ben nem veszítette el bírói tisztét, hanem korábbi megállapodás értelmében adta át a Szt. György-napi tisztújításkor Kopácsinak, s midőn Erzsébet királynét követve eltávozott a városból, nem a bosszúállók elől menekült el. A budai céhpolgárok, miután az országgyűlésnek nacionalista jelszavak iránt fogékony nemesi résztvevői, valamint a plebejusok és zsellérparasztok javukra döntötték el a hosszú viszályt, azért is meg tudták találni az együttműködés módját a patríciusokkal, mert ezektől nem választották el őket alapvető ellentétek. A feudalizmus fennmaradásában azoknál nem kevésbé voltak érdekelve. Mihelyt a patríciusok belenyugodtak, hogy a hatalomból a céhpolgárok is részesedjenek, ezek többé nem ellenségüket, hanem szövetségesüket látták bennük. Ha tehát I. Ulászló bevonulásának a Habsburg-párthoz szító német patríciusok nem is örvendhettek Budán, túlzott aggodalomra sem volt okuk. Az új tanács az ő érdekeiket is képviselte. 164