Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187

megváltozása, a céhek képviselőinek helyfoglalása a tanácsban, az egyoldalú vállalkozó kereskedelmi, patrícius érdekek visszaszorítása szükségképpen az ő érvényesülésüket is előmozdította. A kézművesek igényeiket, hogy a hatalomból ők is részesüljenek, nem 1439-ben fejezték ki először. Már 1402-ben megpróbálták, hogy a város irányítását kezükbe ragadják, közel két éven át közülük került ki Buda vezetősége, a patríciusoknak azonban sikerült összeszedni erejüket és uralmukat visszaállítani.

51 A század eleji törekvések folytatásául tekinthető az Ötvös János halálával kirobbant mozgalom. Ez teljes sikerrel járt. Az érzelmi tényezők megsokszorozták a támadók erejét, a plebejusi és zsellérparaszti tömegek pedig győzelemhez juttatták.

52 Buda főváros-jellege magával hozta, hogy az egyoldalú német uralom megtörését, a hatalomból kirekesztett elemek érvényesülését olyanok is szükségesnek találták, akik nem remélhettek közvetlen előnyt a változásból. Kifelé ugyan a csőcselék fosztogatásának lehetett bélyegezni a felkelést, azonban az egykorú német énekszerző szavaiból is kitűnik, hogy a tömegek különbséget tettek kereskedő és kereskedő közt: si habnt ze Ofen gemacht sakman nur über die Deutschn, si habn ir gut genumen.

53 Az olasz kereskedők boltjait tehát nem törték fel, noha azokban talán gazdagabb zsákmányra találtak volna.

54 Bármennyire is a Kammerherrek és a kézművesek küzdelme az 1439-i mozgalomban az alapvető jelenség, tévednénk, ha a társadalmi ellentétekben teljesen feloldódóknak látnók az etnikaiakat. Ezek megvoltak, még ha Thuróczy saját korának állapotát vetítette is vissza fél évszázaddal korábbra, s mert munkájának megírásakor Budán a bírót felváltva az egyik évben a németek, a másikban a magyarok választották, ily módon juttatva kifejezésre, hogy osztoznak a vezetésben, ezt a szokást úgy tüntette fel, mintha Albert uralkodása alatt régtől fogva érvényesült, a németek pedig megváltoztatására törekedtek volna. Thuróczy, a középkori krónikások módjára felcserélte az okot és okozatot, abban azonban, hogy valóban volt német—magyar ellentét, nem tévedett, amint az kitűnik egy fontos 1441-i oklevélből. I. Ulászló állította ki, s vele a német és a magyar plébánia közt határaik miatt évtizedek óta tartó viszályt próbálta elintézni. Az oklevél, amidőn a város vezetőségét így nevezi meg: „Kopácsi Dénes bíró és Buda városnak mindkét községből, t. i. a magyarból és a németből választott mostani tanácsának esküdt polgárai", bizonyságot tesz arról, hogy kiállításakor a magyarság már elnyerte az egyenjogúságot. Még fontosabb azonban vallomása, amikor, bár utalásszerűén, elmondja, hogyan történt ez. A város bírája és esküdtjei, valamint mindkét — magyar és német — communitas polgárai és hospesei közt — olvassuk — több évtől fogva gyűlölködések, viszályok és egyenetlenségek támadtak, amelyek barátságos tárgyalásaik során sem tisztázódtak, s csak a prelátusok és 11* 163