Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187

vezető csoportja befogadja őket. Tirnauer Farkas esetében a beilleszkedés 1427-ben történhetett, Farkas Lászlónál esetleg korábban. Az első tartózkodása a közszerepléstől, az utóbbi vonzalma ahhoz úgy is volna értelmezhető, hogy Farkas László családja Tirnauer Farkast megelőzve jutott Budára. Nem vagyunk feltevésre utalva Farkas László feleségének származását illetőleg. A Fortlin Margit név bizonyossá teszi, hogy német nő volt.

45 A felsorolt körülmények egyike sem magyarázza meg, miért részesítette Farkas Lászlót a Kammerherr-céh kivételes elbánásban, és tették meg a tanácsban ülő tagjai bírónak, noha családjának a négy nagyszülőig terjedő német jellegét igazolnia nem lehetett. Székely György jó érzékkel sejtette meg,

46 hogy a német városi tanács az elégedetlen magyar céhek leszerelése céljából választott magyar származású bírót, olyat, akit előtérbe tolhat, akiben azonban maga teljesen megbízhat. Az elmondottak alapján találó sejtését a probléma megoldásául annál inkább elfogadhatjuk, mert már eddigi vizsgálódásaink is megerősítik. A német városi tanács nem csalódott bírájában. Ez 1439-ben, amidőn kenyértörésre került a sor, végrehajtotta a Kammerherrek utasításait. A jól ismert eseményt főforrásunk, Thuróczy János krónikája így beszéli el: Budának német lakosai arra törekedtek, hogy a magyarokat uralmuk alá hajtsák, és eltöröljék a régi szokást, amelynek értelmében az egyik évben magyar, a másikban német ember lett bíróvá, hatalmuk megszilárdítása céljából pedig a magyarok érdekének hűséges védőjét, Ötvös Jánost titokban elfogták, tanácsházukban

47 megkínozták, majd holttestét a Dunába vetették; amidőn a gyalázatos tett napfényre került, a királyi udvarban összegyűlő nemesek a városba rohantak, s mert a gyilkosokat nem tudták megtalálni, ezek házaira támadtak, a boltok vasajtait feltörték, s a németek javait felprédálták.

48 Az időpont tisztázottnak tekinthető: az 1439-i országgyűlés alkalmával történt a zendülés, május 23-án, amikor, mint adatszerűen igazolható, Farkas László volt a bíró.

49 Chiphenwerger nem nevezi ugyan bírónak, előadásából azonban félreérthetetlenül ily tisztségre kell következtetnünk.

50 Az a körülmény, hogy a zendülők halálra keresték, s csak a király segítségével tudta megmenteni életét, szintén arra utal, hogy a magyar közvélemény őt okolta Ötvös János halála miatt. Nincs oly körülmény, amely, ha nem is éppen megkívánná, de egyáltalán lehetővé tenné, hogy Farkas László felelősségét csökkentsük. Életviszonyai arra ösztönözték, hogy szembeforduljon minden olyan törekvéssel, amely társainak, a Kammerherreknek a hegemóniáját veszélyeztetheti. Ezeket védve, saját befolyását és hatalmát biztosíthatta. A magyar—német ellentét mezében megjelenő harc voltaképpen a Kammerherrek és a céhekbe tömörült kézművesek közt folyt. A kiskereskedelemből kiszorított olaszok érzelmileg aligha azonosították magukat a Kammerherrekkel, a német kézműveseknek viszont minden okuk megvolt, hogy a magyar törekvésekkel rokonszenvezzenek. Buda jellegének 162