Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187

a takácscéh és a Kammerherrek közt, s az ellentétet csak fokozhatta a Budától függő viszonyban levő Pest, valamint a környező falvak takácsainak kiszolgáltatottsága. A Nyíró utcának a Posztómetszővel való azonosságából azt véljük ugyanis következtethetni, hogy Buda környékén a szövőszékekről lekerült nyers szöveteknek a Kammerherrek nem egyszerű felvásárlói lehettek, hanem mint vállalkozók irányították is azok előállítását, hogy azután a nyíróműhelyékben végleges alakjukat megadathassák. Sajnos, mindez hipotézis, de ily feltevés nélkül egyszerűen érthetetlen, hogyan tudtak volna a Kammerherrek egyedül kereskedői tevékenységük alapján olasz vetélytársaikat is visszaszorítva a város felett politikai hatalmat gyakorolni oly mértékben, mint az Ofner Stadtrecht szerint azt tenniük sikerült. Minden jel szerint Siebenlinder János, a többszörös budai bíró, 1411-ben Magyarország főharmincadosa,

39 majd Borbála királyné bizalmasa, urbura- és pénzverőkamarai ispán

40 fogalmazta meg az Ofner Stadtrecht azon elveit, amelyek hivatva voltak a XV. század elején érvényesülő viszonyokat állandósítani.

41 Az olyasféle feltétel, hogy bíróvá csak az választható meg, akinek mind a négy nagyszülője német, maga pedig előzőleg legalább hat évig tagja volt a tanácsnak,

42 szerfelett alkalmas volt arra, hogy egy önmagát kiegészítő csoporton belül a hatalom gyakorlása mintegy öröklődjék. A vezetés egyoldalúan következetes jellegét elsősorban az a körülmény biztosította, hogy a politikát irányító csoport tagjait a foglalkozásukból adódó gazdasági érdekszálak is a legszorosabban összefűzték. A Kammerherrek, amidőn céhgyűlésükön

43 gazdasági ügyeiket megbeszélték, egyszersmind a városi problémákat is elintézhették, viszont a tanácsülésben akár legbelsőbb céhkérdéseikben is határozhattak volna. Akit a német posztókereskedők bevettek maguk közé, az a város vezetői közt is érvényesülhetett. Mind Tirnauer Farkas, mind pedig Farkas I^ászló budai megtelepedését megkönnyítette, hogy Budához a magyarországi városokat általában szoros kereskedelmi kapcsolatok fűzték, üzletfelek tehát jó előre szövetségesekké, sőt barátokká válhattak. Budán egyikük családjának sem volt szőlője, ilyenről adat nem szól, pénzüket tehát mindketten kereskedelmi vállalkozásokban forgathatták, hitelüket ezek javára hasznosíthatták. Mivel inkább feltehető, hogy nagyszombati és budai polgárokat a posztó-, nem pedig a borkereskedés hozta össze, valószínű, hogy mindketten már a fővárosba költözésük előtt posztókereskedők voltak. Az a körülmény, hogy nagybani árut saját veszélyére bárki hozhat Budára, megkönnyíti a kapcsolatok megerősödését. A feltételeket, amelyekhez a megtelepedést köti a város, mindketten teljesíteni tudják. Előbb a polgárjogot szerzik meg, hogy ne számítsanak többé idegeneknek, majd a kereskedői engedélyt, az utóbbit jelentős összeg — 10 ezüstmárka, azaz 40 aranyforint — lefizetésével.

44 Mind az összegnek a lerovása, mind pedig a házvásárlás feltételezi, hogy az új polgárok nemcsak hitelezőkkel, hanem jelentős magánvagyonnal is rendelkeztek. Rokoni kapcsolat, budai családból származó feleség megkönnyíthette, hogy a polgárság 11 Tanulmányok Budapest múltjából 161