Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187

kereskedők közé tartozott, akiket árusítóhelyük után a budai jogkönyv Kammerherreknek nevez. A Gewölbherrekkel szemben, akiknek posztóval, vászonnal, fűszerrel és olajjal csak nagyban szabad kereskedniük, az övék a posztókiskereskedelem haszna, anélkül azonban, hogy a nagybani árusításból ki volnának zárva, viszont a Krämerek érdekében nem foglalkozhatnak fűszerárusítással.

35 Bár Gewölbe, Kammer és Kram egyaránt árusítóhelyek, a Gewölbherr, Kammerherr és Krämer szavak a kereskedők három oly csoportját jelölik, amelyek elválaszthatók egymástól. Mint általában mindenütt a középkorban, Budán sem jelentett a nagy- és kiskereskedelem közti különbség az előbbi javára rangsorbeli előnyt. Oly nagykereskedelem ugyanis, amelynek célja a fogyasztókat figyelmen kívül hagyva, az árut más ország kereskedőihez eljuttatni, csak a korszak végén alakult ki. Minden nagykereskedő szívesen adta volna el áruját közvetlenül a fogyasztónak, ebben azonban oly tilalmak akadályozták, amelyeket a városok foganatosítottak, s amelyeket el kellett viselnie. A városok általában az idegenekkel szemben igyekeztek, mégpedig teljes sikerrel, polgáraik érdekeit megvédelmezni, mint magától értetődő jelenséget véve tudomásul, hogy máshol megint az ő polgáraik számítanak idegeneknek.

36 Az Ofner Stadtrecht korlátozó határozatai azonban nemcsak idegenek ellen irányulnak, hanem a Kammerherrek érdekében budai polgárok, Gewölbherrek ellen is. Az utóbbiakban olyan kereskedőket láthatunk, akiknek van ugyan házuk és boltjuk, nyílt árusítóhelyet azonban nem tarthatnak, fűszerrel nagyban kereskednek, a Krämerek javára viszont engedményt kell tenniük, szabad kicsiben, rőf számra selymet árusítaniuk, posztót azonban csak nagyban. Azt hiszszük, hogy olasz származású budai polgárok lehetnek azok, akiket a posztómetszők háttérbe szorítottak, s kivették kezükből a posztókiskereskedést, az ugyancsak német Krämerek érdekében pedig korlátozták fűszeres olaj kereskedésüket. Mintha csak valami nagy küzdelem zajlott volna le a versenyző felek közt, s a selyem, meg korlátozott fűszerárusítás az olaszok javára egykori befolyásuk emlékéül maradt volna meg. A Kammerherrek monopolhelyzete azonban nemcsak kereskedőkkel, hanem kézművesekkel, a budai takácsokkal szemben is érvényesült. Oly tilalmat, hogy takács nem árusíthat kicsiben posztót, az Ofner Stadtrecht nem tartalmaz.

37 A hallgatásból arra is lehetne következtetnünk, hogy a takácsokat talán megillette a kereskedés joga. Közvetlen adatok hiányában más városok helyzete alapján kell tájékozódnunk. A középkori német városokban aszerint biztosították a posztókereskedők a kicsinybeni kizárólagos árusítás jogát maguknak, hogy gazdaságilag függő helyzetbe tudták-e hozni a takácsokat vagy sem.

38 Az északnémet városokban monopolizált helyzetük volt, mert a szövőipar viszonylag fejletlen, a déli városokban ellenben nem, mert ott a takácsok megtartották kereskedői jogaikat. A Kammerherrek monopóliuma Budán tehát a takácsok gazdasági kizsákmányolásával s ezt követően politikai elnyomásával járt együtt. A kizsákmányolás, amely természetszerűleg a német takácsokat is érintette, szükségképpen állandó feszültséget támasztott 160