Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187
a kutatás, 33 a másikat illetőleg azonban találgatásokra vagyunk kényszerülve. Az bizonyosnak látszik, hogy a Szt. György-templommal kellett kapcsolatban lennie, s az egyik oda vezető utcával lehet azonos. A Szt. György-templom a mai Dísz tér északi részénél állván, ide a mai Úri utcán kívül közte és a mai Tárnok utca között velük párhuzamosan egy harmadik vicus is vezethetett. Talán inkább csak rövid sikátor, amely dél felé elveszett a Szt. György templom környéki árusítóbódék között, északra azonban benyúlhatott azon házak mögé, amelyek bejárata az Úri utca felől nyílott. Nem zsákutca lehetett, hanem elhajolva az Úri utcába torkollhatott. A Szt. György utcák által közrefogott házak természetszerűleg szűk területre szorultak. Érthető ezek után, hogy az 1427-i oklevél nem említ udvart, hanem a házhoz hátulról csatlakozó kőkamarát, amelynek — hozzátehetjük — a bejárata a második Szt. György utcáról nyílhatott. Az 1440-i oklevél immediate szavából, s mert csak az északi szomszédot említi, további következtetés volna levonható. Ha a második Szt. György utcát Tirnauer háza és az 1427-ben általa bérbe vett ház között képzeljük elhúzódni, érthetővé válik, miért vett bérbe egy házat, miért nem a saját házában rendezte be posztóüzletét. Kigondolásunk szerint a posztóskamarák a Posztómetsző utcában s folytatólag a tulajdonképpeni Szt. György (Úri) utca elején állottak addig a sikátorig (Balta köz?), amelyet az 1440-i oklevél a másik Szt. György utcának nevez. Ez a sikátor jelenthette 1427-ben a határt, ameddig a posztóskamarák elhúzódtak. A megszabott határok között csak korlátozott számú kamara állhatott, híven a német városok zárt rendszeréhez. 1427-ben Tirnauer Farkas megkaphatta a posztókereskedőktől a felhatalmazást az árusításra, ezek bevették maguk közé, kamarát azonban nem építhetett — feltevésünk szerint — a határon túl fekvő házához kapcsolódva. Felhasználhatta azonban a kamarasor utolsó tagjánál fekvő ház hátsó részéhez csatlakozó kamarát, mivel az még a határon belül esett. Ha tudnók azt, hogy 1440-ben eredeti háza már nem volt birtokában, még nyilvánvalóbb lenne a bérelt ház jelentősége. Bizonyosnak tekinthetnők, hogy az értéke alapján számottevőnek nem mondható házat a hozzá fűződő posztóárusítási jogosultság tette számára becsessé. 34 A két család, amelynek sarjai Tirnauer Farkas és Farkas I^ászló voltak, azonos viszonyok közt lett budaivá. Nincs semmi jel, hogy rokonok lettek volna. Ulászló 1440-ben Wolfgangus polgárt Farkas Iyászló párthívének mondja, nem tesz azonban említést rokonságukról, amit pedig aligha mulaszt el, ha ily kapcsolat lett volna közöttük. Az a körülmény, hogy két különböző család Nagyszombatról beköltözve azonos nevet nyer, és ugyanabban az utcában szerez magának házakat, megengedi, hogy a módot, ahogyan Farkas László budai polgárrá lett, tipikusnak tekintsük. Ugyanígy a körülményeket is, amelyek foglalkozásuk folytatását megszabták. Farkas I^ászló Posztómetsző utcai házai, ezek egyikének a Siebenlinder-Münich házzal való szomszédsága arra mutatnak, hogy azon 159
