Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187
l'aune, en détail", illetőleg „marchand de drap en détail, à l' aune" értelme 28 kétséget nem hagyóan világos. A posztómetszők, amidőn a végszámra behozott idegen posztókat kicsiben eladták, aránytalanul nagy és biztos jövedelemhez jutottak. Helyzetük kiváltságos volt, s annak fennmaradásán egymással szoros szövetségben őrködtek. Megosztoztak a gazdasági hatalmon éppen úgy, mint a politikáin, amelyet a városi tanács tagjaivá lett társaik útján gyakoroltak. Egyes északnémet városokban, pl. Brémában a legelőkelőbb polgárok közé tartoztak. A posztómetszők az árusítást kamaráikban bonyolították le, amelyek Boroszlóban a mercatorium-ban, Wismarban a városház földszintjén sorakoztak egymás mellett. Itt a kamarákat évente kisorsolták egymás közt a Gewandschneider-ek, hogy egyiküket se érhesse tartósan mellőzés, Boroszlóban pedig, amióta a camerák száma 40-ben állandósult, ezek tulajdonosai az ottani kereskedő gilde leggazdagabb tagjainak számítottak. 29 Az árusítóhelyek, a kamarák nem mindenütt tömörültek egyetlen épületben. Bécsben a ma is Tuchlauben-nek nevezett utca volt az üzletkötések színhelye. 30 Budán ugyanez volt a helyzet. Itt a posztómetszők kamarái a Posztómetsző utcában helyezkedtek el, de átnyúltak a déli irányban folytatását képező Szt. György utcába, a mai Úri utcának a Dísz tér felőli részébe is. Arra vonatkozólag, hogy miként is képzeljük el a posztósok budai megtelepedését és árusítóhelyeiket hol keressük, két oklevél adatai nyújtanak útbaigazítást. Ismertetésük csak látszólag térít el tárgyunktól. Mivel nagyszombati származású posztókereskedőről szólnak, segítségükkel mintegy pótolhatjuk azokat az adatokat, amelyek Farkas I^ászló élete kezdeti szakaszából, sajnos, nem maradtak fenn. Az első oklevél bérleti szerződés, amely szerint 1427-ben Tirnauer Farkas (Wolfgangus Tyrnawer) budai polgár és felesége évi négy aranyforintért bérbe vesznek a Szűz Mária-plébániától egy házat, valamint egy kőből épült, a házhoz hátulról közvetlenül csatlakozó kamarát, amely posztóárusítás céljaira alkalmas. 31 A ház fekvését az oklevél nem határozza meg, még az utca nevét sem említi, csak a két szomszédos ház tulajdonosait. Az egyik Mehlmeister Konrád esküdt, a másik maga Tirnauer Farkas. A hiányzó adatot a második oklevél szolgáltatja. Eszerint I. Ulászló 1440-ben eladományozta Farkas (Wolfgangus) budai polgár házát, amelyet tulajdonosától azért kobzott el, mert az Farkas I^ászló egykori bíróhoz csatlakozva, hűtlenség bűnébe esett. A kőház, mondja a király, észak felől közvetlenül „magister Meel" budai polgár házával szomszédos, és egyike azon házaknak, amelyeket a két Szt. György utca fog közre és a posztósboltok felső végénél fekszik. 32 Az 1427-ben bérbe vett és 1440-ben elkobzott ház azonosságát a tulajdonos személyén kívül bizonyossá teszi az, hogy északi szomszédja mindkét alkalommal Mehlmeister. Az ugyanis nem szorul bizonyításra, hogy a királyi kancellária Mehlmeister nevét írta „magister Meel"-nek. Nem ennyire egyszerű a ház fekvését közelebbről megállapítani. Az egyik Szt. György utcát, mint az imént említettük, már lokalizálta 158
