Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187

sem volt, általános érdekű parancsokban jól hangzott, s világosan kifejezte, hogy viselője a fővárossal szoros kapcsolatban áll. Igaz, Tirnauer egyik bíró elődjét, Siebenlinder János kamaraispánt latin oklevelekben sem mondották mindig de Septemtiliis-nék, tehát Farkas is használhatta volna megszokott nevét, éppen 1439-ben azonban, a köznemesség fellépésének hatása alatt, a központi pénzügyi igazgatás egyik vonása módosult. Nemalényeget érintően, hiszen az 1439-i országgyűlés változatlanul a király rendelkezése alatt hagyta az állami jövedelmi forrásokat. Csakhogy, mivel a nagybirtokos urak 1437-ben, Albert királlyá választásakor leplezetlenül megmutatkozó kisajátítási törekvéseivel szemben találta szükségesnek a köznemesség a harmincad, a kamaranyereség, a bányák, az urbura, a pénzverés elidegeníthetetlenségét kiemelni,

9 erős hangsúlyt kapott, hogy a jövedelmek kezelői nem lehetnek idegenek.

10 Nem arról volt szó, hogy magyarul beszélők nyerjenek alkalmazást. A decretum szerzői Magyarországon született, érdekeikkel, rokonságukkal ide fűzött emberekre gondoltak. Tirnauer tehát változatlanul szerepelhetett volna régi nevén azután is, hogy átvette a harmincadispánságot. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy mint Budai Farkas I,ászló eleve sok kételyt, bizonytalankodást és ellenkezést kerülhetett el. Azt a feltevést, hogy Tirnauert országos érdekű szolgálata ösztönözte a Farkas név használatára, ha talán nem is nélkülözi a valószínűség látszatát, el kell ejtenünk, mivel a név a harmincadispánságot megelőzően már megörökítődött, hozzá német szövegben a magyarra jellemző szórendben, következésképp magyar ajkon kellett kiformálódnia. Az osztrák Chiphenwerger megénekelve még Albert életében a budai 1439-i eseményeket, két alkalommal így rögzítette meg a nevet: Farcuslasla.

11 Mivel az énekszerző információit a helyszínen szerezhette, nem merülhet fel kétség, hogy a budai bíró nevét úgy jegyezte fel, amint hallotta. A tulajdonnevek ily átvétele, megtoldva a tisztség nevével, később is általános. A sok eset közül csak egyre hivatkozunk: Eschenloer, a boroszlói jegyző és krónikás Czupperwoyda-t írt, mert így hallotta emlegetni Mátyás egyik bandériumának vezérét, Csupor Miklós vajdát.

12 Farkas I^ászló ezek szerint magyarnak volna tartható. Ez a feltevés valószínűsíthető, mivel hivatkozhatunk arra, hogy 1450-ben élt Budán egy Farkas György, ennek rokonsága pedig magyar eredetre utal: apósa Kövér Miklós váradi polgár volt, sógora — felesége nővérének férje — pedig Szatmári Tamás diák.

13 Farkas Iyászlót akár ezzel a minden jel szerint Kelet-Magyarországból beköltöző családdal is összekapcsolhatnók, és még több joggal tehetnők fel, hogy magyar vidékről hozta magával nevét. Azt, hogy honnan származott, a Tirnauer név dönti el: Nagyszombatból. Oly városból, amelynek lakosai közt a XIV—

XV. század fordulóján bizonyára éltek magyarok, vezető rétege azonban, amelyből a bíró és az esküdtek, sőt a nagyobb tanács tagjai is kikerültek, német volt.

14 1441-ben itt háza volt Farkasnak, családja tehát akkor még mindig tartotta a kapcsolatot azzal a várossal, amelyben Budára költözése előtt élt. Pedig csak átmenetileg telepedett ott meg. Mivel Ulászló 1441155