Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187

ben Szentgyörgyinek nevezte a nagyszombati házától megfosztott Farkas Iyászlót,

15 a család azon lakóhelyéül, ameddig eredetét visszavezethetjük, a Pozsony megyei Szentgyörgyöt tekinthetjük. A Kis-Kárpátok tövében, híres borvidéken fekvő mezőváros a Szentgyörgyi és Bazini Gróf család birtoka volt, német lakosokkal, akik közt azonban, mivel a település inkább mezőgazdasági jellegű, mint a tárnokszéki városok közé tartozó Nagyszombat, magyarokat joggal tételezhetünk fel. Ha a közelben fekvő testvérvárosban, Bazinban a XV. század első felében egy utcát piatea Ungarorum-nak, Ungargasse-nak hívtak,

16 több-kevesebb magyar polgár Szentgyörgyön is élhetett. Farkas Iyászló családjának az a tagja, aki Szentgyörgyről Nagyszombaton keresztül Budára került, magyar származásúnak tekinthető. Ellenkező esetben Farkas

1 nem nyert volna a keresztségben Iyászló nevet, amely ugyan nem mondható csak magyar vidéken dívónak, de inkább magyar jellegű, mint sok más; legfőképpen pedig nem rögzítődött volna meg családneve oly alakban, amint azt a német szövegek reánk hagyományozták. Mindezeknek a feltételezéseknek és következtetéseknek nem mond ellen a Tirnauer név. Ellenkezőleg, rámutat arra a társadalmi rétegre, amely Farkas családját befogadta, amelynek körében otthon érezhette magát. Budán sok magyar polgár élt, éppen elegen, hogy a városba költözők magukkal hozott magyar nevét megjegyezzék és fenntartsák. A környezet döntő szerepe a családnevek megrögzítődésénél jól ismert, de talán mégsem felesleges újból kiemelnünk, hogy a faluközösség, a városi polgárság, a megyei nemesség, sőt a királyi udvar is a körébe érkező jövevényt örömestebb ruházta fel oly névvel, amely annak legkönnyebben észrevehető tulajdonságát, idegenszerű beszédét vagy ily származását eláruló magatartását tükrözte, mint tanulta meg az értelmetlenül csengő régi nevet. Az új megjelölés tehát, mivel a környezet fogalmazza meg, nyelvi vonatkozásban elsősorban erre, nem pedig viselőjére jellemző. Az Orosz, Kun, Oláh stb. nevű jobbágyokat nyilvánvalóan másképp hívták, mielőtt kiszakadva nemzetségükből, rokonaik közül, magyar környezetbe kerültek; a nemes származású Erdélyi Antal somlyói várnagynak odahaza Somkereki volt a neve,

17 Stepkfalvai Jakab pedig attól kezdve használta a tágabb szülőföldjére utaló Szepesi nevet, még országbíró korában is, hogy elhagyta megyéjét.

18 De ugyanígy tett a német környezet is a körébe jutott magyarokkal. Ezért lett a Sopronba beköltöző Csapodi Jánosból a XV. század első negyedében Hans von der Heide, a Magyaróvárról származó Orbán Péterből és Andrásból Altenburger,

19 s ugyanígy lett a nagyszombati Farkasból Budán Tirnauer. A környezet, amelynek számára fontosabb volt, hogy új tagját származási helye után tartsa számon, ne pedig magyar nevét jegyezze meg, területileg jól körülírható. Ez a réteg abban a városnegyedben lakott, amelyben Farkas Lászlónak két háza is állott. Az utcát 1440-ben, amidőn I. Ulászló elkobozta Farkas mindkét házát, Német utcának, piatea Teutonicorum-nak nevezték. A mai Űri utcának a Szentháromság utca 156