Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Kumorovitz L. Bernát: A budai várkápolna és a Szent Zsigmond-prépostság történetéhez = Zur Geschichte der königlichen Burgkapelle und des St. Sigismund-Kollegiatstiftes zu Buda 109-151
73 fundum curie seu locum sessionalem olim iudeorum in civitate nostra Budensi, in vicinitate domorum magistri Nicolai secreti sigilli nostri prothonotarii et Stephani filii Gregorii Bisseni de sancto Demetrio. . .cum omnibus domibus, edificiis, structuris et pertinentüs. . .Eszterg. kápt. orsz. lt., capsa 6., fasc. 4., nr. 7. — Pataki, (a 10. jegyzetben) i. m. 298., 109. jegyzet. (Hiányosan.) 74 curiam seu domum in civitate et in castro Budensi penes domum magistri Nicolai secretarii prothonotarii nostri a parte septemtrionali sitam et adiacentem, a Iohanne lapicida nostro pro tribus milibus florenorum auri per nos comparatam . . .Kszterg. kápt. orsz. lt., capsa 67., fasc. 10., nr. 17. — Pataki, (a 10. jegyzetben) i. m. 298., 109. jegyzet. 75 János építészre von. 1.: Gerevich L., A kora-gótika Magyarországon és Gótika és • protorenaissance. A magyarországi művészet története. I. köt. Bp. 1956, 145, 175. — A Nagy Lajos kori budai palotaépítkezések idejére vonatkozó megállapításaink általánosságban egyeznek Zolnay L. eredményével (A XIII— XIV. századi királyi palotáról. A budai várostörténet néhány kritikus kérdése. Művészettörténeti tanulmányok. Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve. 1959—1960, 15), meg kell azonban jegyeznünk, hogy János lapicida 3000 Ft értékű házáról csak 1374-ben esik szó. 76 1. Lajos 1374. dec. 21-i oklevelében a „maioris" jelző nem a lapicidára, hanem a domus-ra vonatkozik. (. . .domus magistri Iohannis lapicide maioris. . ." Jelzetét 1. a 72. jegyzetben.) 77 Iványi B., Kperjes szabad királyi város levéltára. 1245—1526. Szeged 1931. 26—27., 57. reg. —• Szentpétery I., A kancelláriai jegyzetek Anjou-kori okleveles gyakorlatunkban. Károlyi-Kmlékkönyv, 1933. 483., 66. jegyzet. 78 Szentpétery, (a 77. jegyzetben i. m.) 482. 79 Bossányi i. m. I/2. köt. 168—169. 342. reg. 80 Uo. 187—188., 381. reg. 81 Uo. 196., 400. reg. 82 Uo. 201., 411. reg. 83 Uo. 201., 412. reg. 84 Uo. 202., 414. reg. 85 Uo. 201—202., 413. reg. 86 A görög császár budai útjára von. 1.: Moravcsik Gy., Bizánci császárok és követeik Budán című értekezését. Századok 95(1961) 832—845., különösen 835—839. — Az uralkodók követei júl. 10-e körül indultak hazafelé. Theiner i. m. II. köt. 79—80, 147. sz. 87 A császár 1365/66 telén indult útnak, Moravcsik i. m. 835. I. Lajos 1366. jan. 23-án Visegrádon, febr. 16-a és 28-a között Budán, márc. 20-a és ápr. 2-a között Visegrádon tartózkodott. [Sebestyén B., A magyar királyok tartózkodási helyei. Bp. é. n. 45.) A császár érkezése febr. második felére tehető. A visszautazás valószínűleg szept. 20-a után kezdődött, mert a vendégét elkísérő király útjának állomásai: szept. 20: Buda, okt. 6:Temesvár, okt. 10: Orsova, nov. 9: Mezősomlyó, nov. 23: Buda. (Sebestyén i. m. 46.) 88 Kz az időtartam a 87. jegyzet adataiból számítható ki. 89 Neve: (1365. febr. 4.): magistri Nicolai secreti sigilli nostri prothonotarii; (1374. nov. 30.): magistri Nicolai secretarii prothonotarii nostri; (1374. dec. 15.): magistri Nicolai cancellarii domini regis; (1374- dec. 21.): magistri Nicolai secretarii nostri cancellarii. — Miklós királyi prothonotariusként 1360-ban fordul elő legkorábban. Szentpétery I,, Magyar oklevéltan. Bp. 1930, 171., 3. jegyzet. 90 L. a 49. és 73. jegyzetet és a hozzájuk tartozó szöveget. 91 A titkoskancelláriára von. 1. Kumorovitz, (a 131. jegyzetben i. m.) 27—31. 92 1484. márc. 7: Vom morgen pysz am obinde alle tage off dem geschlos geharret unnd den herrin konig nye geszehenn unnd nye habe nocht vor seyne g(nade) kommen, ven er ist alle tag mit seynen herren im gespreche. Iványi B., Bártfa szabad királyi város levéltára. I. köt. Bp. 1910, 347., 2317. reg. — 1484. márc. 28 : zw de vesper was der konig zw Santh Sigmundt unnd do er off das gshlosz gyeng von der vesper, nam ich seyn war unnd gap im eyne supplicatio, dy nam der Erdody Thamasch, seyn Canczler vom myr. . .Iványi i. m. 347., 2320. reg. 139
