Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Kumorovitz L. Bernát: A budai várkápolna és a Szent Zsigmond-prépostság történetéhez = Zur Geschichte der königlichen Burgkapelle und des St. Sigismund-Kollegiatstiftes zu Buda 109-151
93 AT". Grass, Pfalzkapellen und Hofkirchen in Österreich. I. Zeitschrift der Savigny —Stiftung für Rechtsgeschichte. Kanonistische Abteilung XLVI(i96o) 37 8 —37994 1270. nov. 12-én V. István András mester mosonyi főesperes és királyi kápolnaispán kérésére Ioahun-t és fiait, Mihályt és Guenchet (Feketehalomnál szerzett érdemeikért) kiemeli a királyi kápolnaszállító jobbágyok conditiójából (sanctiferi), és a királyi serviensek közé helyezi. Szentpétery I., Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II. 1. Bp. 1943, 80., 1987. reg. — Fbből az adatból világos, hogy a királyi kápolnaispán hatásköre a kápolna népeire is kiterjed: ügyeikben ő a közvetítő. 95 OL». Dl. 11 859. — Bártfai Szabó L., Pest megye történetének okleveles emlékei 1002—1599-ig. Bp. 1938. 158., 629. reg. 96 Kassa város lt. Schwarzenberg-gyűjt. 1. 97 A rövidítési jellel ellátott szó Budensium-nak is olvasható. 98 1414. jan. 16-i oklevelében Zsigmond még csak egyetlen budai kápolnájáról s annak káplánjairól emlékezik meg. (OL. Dl. 39 278.) — A Mária-kápolna 1414-ben még építés alatt áll, kanonokjai pedig csak 1417/18-ban jelennek meg. Mivel 1418 után sem mutatkozik különbség az egy elöljáró alatt álló kápolnák személyzete között, joggal feltételezhetjük, hogy papságuk ebben az időszakban már egységes testület. 99 H or1er M. •— Pogány F. (szerk.), Budapest műemlékei. I. köt. Bp. 1955. Benne: Gerevich L., A budai vár feltárt maradványainak leírása. 223—258. és A budai várpalota története 1541-ig. 259—288. (251—253) 182., 183. és 185. kép. (Gerevich.) 100 Zichy-cs. okmt. I. 336—337. 101 Egri kápt. m. lt. (OL,. Filmtára, 1343. doboz, 145., 5. sz.) 102 Uo. 103 PL: Nos Vilhelmus prepositus ecclesie Agriensis, comes capelle et secretarius cancellarius domini Lodovici regis Hungarie. . .OL- Dl. 5036. (1361. jan. 21.) 104 PL: sub sigillo nostro mediocri, comitatus scilicet capelle nostre. . . Körmöcbánya lt. Fon. 17., fasc. 1., nr. 23. . . .présentes autem propter absentiam sigillorum nostrorum sigillo honorabilis viri domini Nicolai comitis capelle nostre fecimus consignari. OL,. Dl. 87 729. (1405. febr. 21.). . .mediocri sigillo nostro erga comitem capelle nostre habito. . .OL,. DL 88041. (1429. aug. 25.) 105 PL: Nos Lodouicus. . .Fmericus palatínus et Stephanus woyuoda Transsilvanie. . .iuxta continentiam litterarum comitis capelle nostre evocatoriarum. . . in nostre serenitatis conspectu comparentes. . .OL». DL 73. (1376. febr. 28.) 106 PL: monialibus de ordine beati Francisci circa ecclesiam beati Ioannis ewangeliste in castro Budensi. . . OL». Dl. 31055. (1290.); dimidietatem í ndi curie in civitate Budensi, in vicinitatibus domorum Mathie a pote carii ab una, parte verő ex altera fundi ecclesie beaté virginis adiacentis. OL». Dl. 6296. (1375- jan- I7-) stb. 107 Ilyen szerencsés fogalmazással azonban ritkán találkozunk. 1529-ben pl. a váci káptalan a királyi kápolna egy birtokügyében elvégzett vizsgálatról így tesz jelentést: quod neque magister Albertus, neque ceteri capellani regie maiestatis. . .dominium. . .predii Wassad habuissent. . .OL. NRA., fasc. 479., nr. 7. 108 A déli palotának erről a „királyi házi" kápolnájáról, legkorábbi igénnyel (ez idő szerint) négy forrás tájékoztat bennünket: 1. az 145^4-ben (Bázelben) nyomtatott pálos breviárium (Fgyet. Könyvt. Kézirattára. Ősnyomtatv. 812/a sz.): 2. Magyar (Hadnagy ?) Bálintnak 1511-ben, Budán megjelent „Vita divi Pauli primi heremite" c. könyve (Ballagi A., Buda és Pest a világirodalomban. I. köt. Bp. 1925, 99—101.; Kelényi B. O., A Buda melletti Szent Lőrinc pálos kolostor történetének első irodalmi forrása. (1511.) Tanulmányok Budapest múltjából. IV. köt. 1936, 88); 3. az F,rdy-kódexnek (1526—1527) Remete Szent Pál ereklyéinek Magyarországba hozataláról szóló fejezete (Volf Gy., Régi magyar kódexek. Nyelvemléktár. V. köt. Bp. 1876, 463.) és 4. az 1540-ben (Tatai Antal által) Velencében kiadott pálos breviárium (Fgyet. Kvt. Kézirattára. Ősnyomtatv. III. 84. sz.; Ballagi i. m. I. köt. 216—217.). A ránk maradt egykorú források közül Küküllei 140
