Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Kumorovitz L. Bernát: A budai várkápolna és a Szent Zsigmond-prépostság történetéhez = Zur Geschichte der königlichen Burgkapelle und des St. Sigismund-Kollegiatstiftes zu Buda 109-151

64 Szeretni könyve elején capellanus Ludovici regis et Ioannis in regioné Budensi-nek nevezi magát, és így szerepel a bécsi egyetem anyakönyvében is 1548-ban. Wenzel i. m. X. és 1. 65 Kosáry D., Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. I. köt. Bp. 1951, 189. — Székely Gy., (az 59. jegyzetben) i. m. 11. 66 A szultáni „szeráj-beíi dzsámit (Szeraj dzsámi), vagy más néven Belső dzsámit (Enderun dzsámi)" Fekete L. szerint Mátyás király kápolnájából alakították át török templommá. Fekete L., Budapest története a török korban. Bp. 1944, 86—87, 262. — A dzsámivá alakított királyi kápolnáról Evlia Cselebi így emlékezik meg: ,,A Szeráj dzsámi, ez is templom volt. A budai vezírek mind itt végezték imádságukat; a pasa palotájának közelében van. Oszmánli módon egy minaretje van, de díszes. Márvánnyal lerakott, tiszta épület. . . " Karácson I., Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai. 1660—1664. Bp. 1904, 243. (Erre az adatra Gerő Gy. hívta fel a figyelmemet.) 67 Thury J'., Török történetírók. II. köt. Bp. 1896, 169. 68 Gerevich L. szíves felvilágosítása, aki a Dzselálzáde-szövégre is felhívta figyelmemet. 69 A supplicatio helyes interpretálásához két problémát szükséges megoldani: tisztázni kell a ,,capellam construendam ducere" kifejezés jelentéstartalmát, és meg kell világítani azt az időbeli összefüggést, amely a „quatinus. . .omnibus . . .capellam, quam. . . duxerint construendam, visitantibus. . .indulgentias. . . concedere dignemini" mondatok között fennáll. Az idézett corroboratiós formulának („litteras présentes duximus concedendas") egy másik, szintén gyakori formulával („litteras présentes dari fecimus", pl. Hazai okmt. VII. 63.) való rokonságából nyilvánvaló, hogy középkori latinságunk a duco 4- part. inst. pass, szerkezetet a műveltetés, nem pedig a cselekmény véghezvitelére irányuló puszta szándék vagy elhatározás kifejezésére használta. A „ducere" igének ez a szerepe tehát megfelel a euro 4- part. inst. pass, factitivum klasszikus latin nyelvi használatának. A „capellam construendam ducere" jelentése tehát: „kápolnát építtetni". Mondat tanilag a „quam. . .duxerint construendam" alá van rendelve a „quatinus. . . concedere dignemini"-nek; időviszonyuk vitathatatlan előidejűség. Ëz az előidejűség azonban nem jövőbeli cselekmények között áll fenn. A supplicatio szövegezője ugyanis a jövőbeli események előidejűségét nem jelöli, illetve azonosnak veszi az egyidejűséggel. Kitűnik ez a „quatinus. . .indulgentias. .. .concedere dignemini, que. . .congrua videbuntur" fogalmazásból. Szigorúan véve ti. a két mondat között szintén előidejű viszony van, de a jövő időre vonatkoztatva. A supplicatio szövegezője ezt azonban nem veszi figyelembe, s a „que. . .congrua videbuntur" alárendelt mondat állítmányát fut. imperf.-ba teszi. Mivel azonban a „quam. . . duxerint" mondat állítmánya nem fut. imperf.-ban, hanem kétségtelenül coni. praes. perf.-ban áll (a pusztán alaktani egyezés alapján esetleg számba jöhető fut. perf. lehetőségét kizárja a „que. . .videbuntur" fut. imperf. használata!), meg kell állapítanunk, hogy a szöveg a kápolnaépítés előidejű összefüggésbe ágyazott aktusát nem jövőbeli cselekménynek tekintette, hanem már (a coni. praes. perf. használatának tanúsága szerint) mint megtörtént cselekményt állította a búcsú engedélyezésével előidejű viszonylatba. (Gerics J. kandidátus barátom elemzése.) 70 Bossányi i. m. II. köt. 466., 412. reg.: „Erzsébet anyakirályné kérvénye búcsúért azon kápolna részére, melyet a királyi pár a b. Szűz tiszteletére a királyi palotában építeni szándékozik." 71 fundum curie nostre vacuum in castro nostro Budensi habitum ab una parte in vicinitate curie nostre regalis. . .OL. DL. 41 500. Pataki (a 10. jegyzetben) i. m. 299., 112. jegyzet. (Rövidített szöveg.) 72 Neve 1365. febr. 4-én (I. Lajos): magistri Iohannis lapicide; 1374. nov. 30-án (I. Lajos) : a Iohanne lapicida nostro; 1374. dec. 15-én (Buda város tanácsa) : magister Iohannes murator ventrosus concivis noster. (Eszterg. kápt. orsz. lt., capsa 64., fasc. 1., nr. 2.—Pataki [a 10. jegyzetben] i. m. 298., 109. jegyzet); 1374. dec. 21-én (I. Lajos): magistri Iohannis lapicide. (Eszterg. kápt. orsz. lt., capsa 67., fasc. 10., nr. 18.) 138