Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Kumorovitz L. Bernát: A budai várkápolna és a Szent Zsigmond-prépostság történetéhez = Zur Geschichte der königlichen Burgkapelle und des St. Sigismund-Kollegiatstiftes zu Buda 109-151

336. — Erdélyi L., Bajtársi egyesületek a magyar lovagkorban. KlebelsbergEmlékkönyv. Bp. 1925, 252—256. és uő., A magyar lovagkor. Bp. é. n., 150.), valamint abból, hogy az I. Károlykori királyi palota helyének legalsó rétegeiben az ásatások során semmiféle építmény nyoma nem került elő. Nagy Lajos új palotát és — más titulussal —• új kápolnát épített, amely alatt nincs nyoma I. Károlykori építkezésnek. Mária nem építkezett Visegrádon, Zsigmond korában pedig a pápa nem célzott volna alapító kiralyi elődökre egy romos és már használaton kívül helyezett kápolnával kapcsolatban, ha az éppen az ő alapítása lett volna. — V. Márton pápa különben már 1424. jún. 27-én engedélyezett búcsút ennek az átépítendő Szent György-kápolnának a látogatói részére. Lukcsics P., XV. századi pápák oklevelei. I. köt. Bp. 1931, 160., 744. reg. — Az általunk használt oklevél regesztáját különben Lukcsics is közli, azonban belőle nem vehető ki, hogy a Szent György-kápolna királyi kápolna lett volna. Lukcsics i. m. I. köt. 172., 818. reg. — A Zsigmondkori kápolna-restaurálás és toronyépítés csak szükségmegoldás lehetett, mert a ferencesek a XV. és XVI. század fordulóján, II. Ulászlónak mint patrónusnak a támogatásával, Szűz Mária tiszteletére épült rendházukat újjáépítették, Nyási Demeter esztergomi érseki vikárius pedig a király hozzájárulásával megengedte nekik, hogy a monostoruk közelében álló régi és romos kápolna anyagát templomuk tornyának a felépítéséhez felhasználhassák. (Kérésük a vikárius előadásában így hangzik: . . . essetque quedam capella si ve sacellum quoddam vetustissimum diruptumque in parte et iam omnino desertatum in propinquo ad idem monasterium, ex cuius saltern lapidibus ad huiusmodi turris edificandam structuram transferentibus edificium turris huiusmodi adiuvari et sublevari possit, ad quos removendos et transferendos. . . rex, quantum in eo fuisset et esset suum, benivolum consensum. . . prebuisset, dummodo auctoritas et licentia superioris ecclesiastici ordinarii super hoc. . . non negaretur. A vikárius megadja az engedélyt — proviso tarnen, quod per huiusmodi translationem capella sive sacellum. . . penitus ac funditus deletur, sed tarnen de illa, sive eius structura relinquatur, ex quo locus et vestigium eiusdem pro memoria futura semper apparere possit, vosque et vestri. . . successores futuris semper temporibus semel saltim in anno locum predicte capelle, effigiemque seu locum crucem ad laudern dei ibidem erigendam cum processione solita visitare et in eo loco collectas et alia, que ad honorem et laudem dei et sancti illius, sub cuius nomine et titulo capella. . . dedicata fuit, requiruntur, dicere, cantare et peragere debeatis, . . . ut per hoc cultus divinus augeatur et devotio populi crescat, fiatque aliqualiter recognitio et recompensa predictorum. —- Esztergom, Főszékesegyházi Könyvtár. Nyási Demeter formuláskönyve, f. 278—278V.) 58 OL. Dl. 29856. (1498. nov. 11.); 37748. (1503. febr. 24.) — Az 1498. nov. 1 i-i oklevél a kápolnáról és rectoráról vagy tízféle variációban emlékezik meg. (Ezekre a fontos oklevelekre Kubinyi A. volt szíves felhívni a figyelmemet.) 59

. . . surrexit rex cum filio suo. . . et cum magnatibus intraverunt ad sacellum Assumcionis Marie, quod crencociaverat (helyesen: consecraverat) antiquus rex Lodouicus ad honorem assumcionis Marie. Super tumbam divi loannis Elimosinarii fecit portare ewcaristiam, crucem aureum, missale, ewangelium; et primo Thomas Strigoniensis ambas manus posuit ad sacramentum et incepit primo juramentum facere tali modo ad verbum Hungaricale dicens sic. . . Wenzel G., Szerémi György II. Lajos és János királyok házi káplánja emlékirata Magyarország romlásáról. 1484—1543. Pest 1857, 28. L. még: Szerémi György. Magyarország romlásáról. Erdélyi László fordítását átdolgozta Juhász L., a bevezetést és jegyzeteket írta Székely Gy. Budapest 1961. A közölt szöveg fordítását 1. a 45. o.-on. 60 L. 192. jegyzet. 61 Nagy I.—Nyáry A., Magyar diplomáciai emlékek Mátyás király korából. 1458—1490. IV. köt. Bp. 1888, 161—162. 62 Madzsar I., Ernuszt János háza Budán. Századok 52 (1918) 60., 3. jegyzet és 66—67. — Madzsar bonyolultan értelmezi Szeréminek ezt az adatát, de nem vonja kétségbe hitelét. 63 Gárdonyi, Buda helyrajza, 83. 137