Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mezey László: Csútmonostor alapítástörténete és első oklevelei, 1264-1371 = Die Gründungsgeschichte und die ersten Urkunde des Stiftes Csútmonostor 7-42

Szent Leusták, vagy Euszták kultusza a középkori Magyarországon nem volt annyira elterjedve,

11 hogy közömbösen tekinthetnénk az 1265 táján megszűnő főesperesség és az akkortájt alapítani kezdett premontrei monostor patrociniumának, s magának a monostorhelynek az 1232-ben szereplő csúti főesperességével azonos elnevezésére. Ámde, ha már így azonosítottuk a helyet, és a főesperesség székhelyét a későbbi prépostságéval egynek kell vennünk, az egyszerű lokalizációs problémán kívül a magyarországi főesperesség fontos jog- és településtörténeti problematikájával kerülünk szembe. Mindenekelőtt feltűnő az, hogy aLeustákról nevezett, másként csúti esperesség nem megye avagy táj, hanem egy bizonyos hely, és — még biztosabban — egy templom nevét vagy címét viseli elnevezésében. Bnnek ellenére nem kétséges, hogy a főesperes joghatósági területe — a többi magyar főespereséhez nagyrészt hasonlóan — itt is egy nagyobb közigazgatási egységgel lesz azonos. Ha tehát főesperességünket a későbbi prépostság helyére, a mai Háros-szigetre tesszük mint székhelyre, a joghatósági területnek megfelelő megye csak egy lehet, Csepel, a Nagysziget ispánsága.

12 Az imént a főesperes székhelyéről beszéltünk. XIII. századi viszonyainkat tekintve ez látszólag lehetetlenség. A főesperesek ekkor már a megfelelő egyházmegye székeskáptalanában foglaltak helyet, kivéve ha — mint Pozsonyban, Szepesen és Vasvárott — egyszerre állottak mint prépostok a társaskáptalan, mint főesperesek pedig a megfelelő vármegye egyházi igazgatásának élén.

13 Az utolsó Szent Leusták-i főesperes, László mester is, az esztergomi főkáptalanban volt, és végrendeletét évek múlva mint a káptalan prépostja teszi meg. De éppen az ő főesperességének címe — még ha kivételszámba megy is — arra figyelmeztet, hogy a főesperesi címekben nem csupán a terület, de a területnek nevet adó hely nevét is kereshetjük. Ha tehát az Ár-pád-korban hevesi, tornai, bodrogi, honti stb. főesperesekről tudunk, Heves, Torna, Bodrog és Hont várának esperesét is látjuk bennük; mint ahogyan a nem megye névvel szereplő főesperességekben — Sasvár, Regöly, Szeghalom, Szeged — elsősorban kell erre gondolnunk. A dolog tehát olyanformán fogalmazható meg, hogy a főesfierességet földrajzilag és joghatósági terület tekintetében egy hely, vagy a helv és a nevével jelzett terület határozza meg. A főesperességnek és a közigazgatási egységnek ilyen kapcsolata könnyen megmagyarázható akkor, ha az archidiaconus jelenlétét a magyar káptalanokban kezdettől fogva meglevőnek tekintjük és a főesperesi felügyelet területének kijelölését a már kialakult, vagy alakulóban levő megyék területétől tesszük függővé. De már látnunk kellett, hogy archidiaconusok szerepelnek nem megyényi területek (Sasvár, Regöly), vagy helyek (Szeged, Szeghalom) elnevezésével, sőt templomával is, mint éppen a most tárgyalt nagyszigeti Szent Leusták főesperes esetében. így jelenik meg egész teljességében a magyar főesperesség kialakulásának problémája. Szentirmai Sándor néhány éve megjelent német tanulmányában a magyar archidiaconatusnak az Krzdechantei nevet adja.

14 Bz a meg9