Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Mezey László: Csútmonostor alapítástörténete és első oklevelei, 1264-1371 = Die Gründungsgeschichte und die ersten Urkunde des Stiftes Csútmonostor 7-42
lehetősen újkori elnevezés azonban problémánk általa kifejtett megoldását is előre jelzi. Véleménye az, hogy a magyar főesperességek — az ,,Erzdechanteiek" — a dékánságok megyénkénti összefoglalásai, miként ez mindenütt így volt. 15 Tudnunk kell, hogy a német decanatus nagyjából a magyar alesperesség, vagy esperesi kerület megfelelője. Ezekből több fölé állították — különösen a XIX/XX. század fordulójától — a fődékánokat. 16 Az analógia tehát a magyar főesperességekkel, mai szervezetüket tekintve, amikor a főesperes valóban több alesperesi kerület fölött áll — kétségtelenül csábító. Mai szervezetet mondottam. Szentirmai nézetei ugyanis — sok hasznos részletmegállapításától eltekintve — éppen a kezdetek problémájának tisztázásához nemigen járultak hozzá. A decanatus-esperesség analógiát el kell vetnünk. Az alesperesek, azaz vicearchidiaconusok kezdetben nem mint egyes kerületek élén álló egyházi tisztségviselők jelennek meg (az Erzdechantei analógia csak így állhatna meg), hanem mint a főesperes joghatósága, azaz a vármegye egész területén helyettesei. 17 Márpedig az Árpád-korban a magyar egyházmegyék szervezetében a főesperességnél kisebb igazgatási egységet nem ismerünk. De kérdés most már az is, hogy főesperességet mióta ismerünk? Szentirmai említett tanulmányában azon a véleményen van, hogy a főesperesek Magyarországon csak a XIII. és XIV. században kezdenek feltűnni. 18 Az bizonyos, hogy a legrégibb esztergomi kanonoklista még nem tartalmaz egy főesperes nevet sem. 19 De lehet-e ezért magát az intézményt nem létezőnek tekinteni? Az említett negatív tényből mindössze annyi következhetik, hogy a főesperesek akkor esetleg még nem voltak a káptalan tagjai. Viszont már nyolc évtizeddel előbb Kálmán király decretuma négy cikkelyben is említést tesz az archidiaconusról. 20 Mindenesetre figyelembe kell venni a decretum összeállítójának, Albericusnak Szerafim esztergomi érsekhez intézett ajánlólevelébe foglalt vallomását. Alberik — mint ismeretes — a magyar nyelvben való járatlanságával mentegeti latin szövegének esetleges pontatlanságait. 21 Vajon pontatlanul fordította-e az archidiaconus szó előtte elhangzó magyar megfelelőjét, vagy pedig egy számára ismerős terminussal adott vissza egy, a magyar nyelvű egyházi terminológiában másként kifejezett fogalmat? Nehezen megválaszolható, de joggal felvethető kérdések. Nevezetes azonban a Kálmán-féle decretumban az, hogy az egyik cikkelyben (60.), ahol a bájolók (malefici) fölötti ítélkezésről van szó, az archidiaconus a comes-szel együtt jár el. 22 Az esperes és az ispán együttes szereplése az esperesség és a megye majdnem általános területi egyezésében magyarázatát könnyen megleli. A comes és egyházi személy — presbyter — együttes szereplésére különben I. István király I. decretuma 8. cikkelyében is találunk adatot: ,,Si quis igitur presbyter vei comes, sive aliqua alia persona fidelis, die dominica invenerit aliquem laborantem . . ." Az első keresztény király törvénykönyve egyébként is még csak „presbytert" ismer. 23 Ekkor még a kereszténység hazai meggyökerezésének kezdeténél vagyunk. Az egyházmegyei szervezet, a nevezetes tíz falunként! templomépítés ellenére is még csak nagy vonásokban rajzolódott ki. 10
