Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

íSzt. Ferenc rend története. Bp. 1923, 152—155) a tatárjárás után alapították, es a század végére már olyan népszerűségre tett szert, hogy ott többször tartottak országos tanácskozásokat, ott temették el III. Andrást, majd később olyan nagy szerepet játszott személyiségeket, mint János kalocsai érsek, Jakab szepesi püspök stb. Nyilvánvaló, hogy a kolostornak már előzőleg is nagy tekintéllyel kellett rendelkeznie, hogy templomának búcsúja nagy esemény lehetett Budán. — A kolostor és a vásár kapcsolata csupán egy topográfiai problémát vet fel: vajon a kolostor a város (castrum) falain belül vagy azon kívül állott a XIII. század derekán? Hol végződött a város? Nem volt-e esetleg a Dísz tér déli végén végződő város és a királyi erődítmény között egy olyan senkiföldje, ahol a „sokadalmat" a város és a királyi vár között a védelmi szempont sérelme nélkül meg lehetett tartani? A dél felől beérkező útvonalak egyesülése (a mai Dísz tér déli torkolatánál) mindenesetre erre mutat, mert a csomópont általában a kapuk előtt és nem a városon belül jön létre. — A topográfiai fejlődésen kívül tekintetbe kell vennünk azt a tényt is, hogy IV. Béla 1255. évi oklevele forum sollemnét állít szembe forum quotidianummal. A sollemnis ( = solus annus) eredeti jelentése minden évben határozott időben és bizonyos ünnepélyességgel történő, evenként ünnepelt. Ez a kifejezés igen jól megfelel az országos vásár és a búcsú (védőszent ünnepe) jellegének. Ha ezt a magyarázatot elfogadjuk, akkor Budán már 1255-ben tarthattak •évenként egyszer ünnepélyes vásárt, a későbbi országos vásárok előfutárát. — Összefoglalva tehát azt Jkell mondanunk, hogy a budai országos vásár valószínűleg 1255 és 1287 között alakult ki, végleges királyi engedélyét 1287-ben kapta meg a város, és a fennmaradt privilégium nemcsak hiteles, hanem — egy passzus kivételével —• az egész középkoron át érvényes is volt. 129 Fejér, CD IX/1.204. — Ortvay, Pozsony. II/2. 425—426. — Házi i. m. 1/1. 82—83. — Osváth, Kassa. 91, 94. Kassa egy napon két országos vásárra kapott engedélyt. Az egyik Szentháromság vasárnapjára, a másik Mihály-naprá, illetve az azokat megelőző és követő egy-egy hét időtartamára szólt. Utóbbit 1355-ben ugyancsak Szentháromság vasárnapjára helyezték át (Uo. 98.). 130 Iványi, Bártfa. 20. — Zsolna, 1357: Fejér, CD XI. 513. 131

Rakamaz, 1355: Dl. 71.880. — Galgóc, 1362: Dl. 5133. — Lendva, 1366: Zala m. Okit. II. 9. — Nagykároly, 1387: Károlyi okit. I. 424. — Kismarton, 1388: Sopron m. okit. I. 493. 132 Házi i. m. 1/1. 82—83. 133 Beszterce, 1353: Zimmermann — Werner, II. köt. 97. Ez az utolsó átmeneti szöveg. A nagykárolyi és kismartoni már teljesen kialakult formát mutat. 134 Vö.: 19. és 114. jegyzet. 135 Nagybánya, 1376: „ut in die fori in ipsis civitatibus nostris tam forenses sive advene, quam etiam civitatenses pannos cum petiis et etiam ulnis libère venditioni exponant, sed in septimana civitatenses ibi residentes cum ulnis et etiam petiis et forenses cum petiis tantum pannos vendendi habeant facultatem". — Ugyanez a rendelkezés Kassán még kereken száz évvel későbben is érvényes volt. 1475: (Hajnik i. h. 158. old. 2. jegy.) „das alle awslender oder die burgerrecht diser Stadt haben, nicht sullen awslegen oder feil haben, awsschneiden, awsmessen, hinwegen oder verkauften auf dem markte an keinem Tage, awzgenommen in dem freien Jarmarkte". 136 Fügedi, Óbuda. 36. 137 La foire. Recueils de la Société Jean Bodin V. Bruxelles 1953, 183. kk. 13s

Házi i. m. 1/1. 82—83. 139 Mollay K., Sopron megye vázlatos története. Sopron és környéke műemlékei. Bp. 1956, 49, 56. 140 Fügedi, Kaschau. 200. — Nem tartozik ide annak vizsgálata, hogy a XIV. század második felében, majd a XV. században engedélyezett vásárok milyen mértékben kapcsolódtak bele ebbe a sorrendbe, milyen útvonalakon alakult ki a Pozsony—Fehérvár—Buda vásárcsoporthoz hasonló zárt sorozat. ux

Pór A., Háborúság Esztergom város és az esztergomi káptalan közt a vám miatt. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle XI (1904) 161—205. 142 Fügedi, Óbuda. 38. 91