Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

143 Tizedköteles voltát Imre király 1198-ban megerősítette (Mon. Strig. I. 516; Szp. 177). 144 „Mercatores ob id solum ut ditescant venalium rerum dediti studiis pristina dupplicent tributa; pauperes vero, qui de mercato vivunt, persolita tributa persolvunt." 145 A német gyakorlattal megegyezően a magyarországi latin terminológiában is a tributum általában mindenféle vámot jelentett. Ha a vámot közelebbről meg akarták határozni, akkor vagy tributum fori, tehát vásárvám, vagy tributum pontis, tehát hídvám vagy más hasonló kifejezést alkalmaztak, pl. 1222: „nec in foris, nec in pontibus, nec in aliis locis tributum solvere teneantur" (ÁUO VI. 409; Szp. 381). — 1212: „nullum tributum ... in foris vei in pontibus exposcat" (ÁUO XI. 114; Szp. 273; Wenzel portibust ír, ami nyilvánvaló tévedés!). — 1286: „duas partes tributi portus et fori de Cornaron" (PRT VIII. 301). — Általában csak tributumot említenek (útvám értelemben) a városprivilégiumok (vö.: 167. jegyzet), a későbbi vámengedélyek (vö.: 159—160. jegyzet), a XIV. századi nagy pozsonyi vámperek [Kováts F., Adalékok a dunai hajózás és a dunai vámok történetéhez az Anjouk korában. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle VIII (1901) 448—459] és a kolozsváriaknak adott királyi privilégiumok (Jakab, Okit. 52, 70, 73, 80—81, 84, 95, 99, 101). — Kun László a merenyei vámadományozásnál tributum Hberumról szól, nyilván a forum liberum kifejezés hatása alatt (Fejér, CD VII/2. 46). — A német gyakorlatra vonatkozólag: Rietscheli, m. 21. 146 „Volumus etiam, quod in locis antiquorum tributorum populi nobüium et ecclesiarum tributa non persolvant, sed tantummodo mercatores de aliis regni ad aha regna transeuntes". — Endlicher, Mon. Árpad. 618. 147 Szamota I., A Murmehus-féle latin—magyar szójegyzék. Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből XVI/7, 2456. 148 Domanovszky, Harmincad. 149 Bp. O. I. 1. U0

Ortvay, Pozsony. II/2. 383. 151 ÁUO XI. 48. — Szp. 136. — Békefi i. m. I. köt. 316. 162 Pl. ÁUO II. 279; Szp. 1149. 163 ÁUO XI. 143. — Szp. 319. «

4 Fejér, CD VII/2. 46. 165 „Item omnia tributa tempore Dadislai regis facta, omnino extirpantur". — Endlicher, Mon. Árpad. 618. 166 Törvényeink közül elsőnek az 1351 : 8 te. mondotta ki ezt az elvet. Néhány adat azonban azt bizonyítja, hogy a közfelfogás már korábban is csak a természeti akadályok leküzdését tartotta a vámok igazságos alapjának. 1284-ben Bertalan erdélyi püspök és Lóránt vajda vizsgálták felül azokat a vámokat, amelyek IV. Béla halála után keletkeztek és amelyeket „nec ex aliqua causa rationabili in locis ad transeundum gravibus transitus fieret preparatus" (ÁUO IX. 400). — Vö.: Domanovszky, Harmincad. 26. 167 Nem számítjuk az útvámok közé a győri vámtarifát (1260), amely ugyan útvám (Domanovszky, Harmincad), de tagadhatatlanul megvan a határvám jellege is. Tiszta útvámnak semmiképpen sem tekinthető. 158 Fejér, CD VII/2. 46. — Az első két tételben (de curru vini vei aliis mercimoniis ponderato — de curru vacuo) a megrakott és üres szekeret állítja szembe egymással az oklevél. 159 Az érmihályfalvai privilégium (Sztáray okmt. I. 40) a megrakott szekerek vámját a következőképpen határozta meg: 1. a curru sahbus ponderato — quatuor sales 2. de petia puri panni — medium pondus 3. de petia grisei panni — duos Viennenses denarios 4. de magno curru pleno mása vocato — medium fertonem 5. de tunella vini — unum pondus. 160 A már idézett (158. jegyzet) merenyein kívül pl. a kompoldi vámszabályzat (1280: Fejér, CD V/3. 21) csupán a sóval és borral rakott és a mázsaszekér között tesz különbséget, tehát nyilván a súlyt veszi alapul. Bz a vámszabályzat sem követel vámot az üres szekér után. Kifejezetten megtiltja az üres szekerek^ 92