Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

évszám mutatják koholt voltát" (Karácsonyi J., A hamis, hibáskeltu és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig. Bp. 1902, 30—31). Vele szemben Salamon az oklevelet hitelesnek tartja és fellengős, zavaros szövegét azzal magyarázza, hogy az oklevél fogalmazványa nem a királyi kancelláriában, hanem a budai városházán készült (Bp. tört. II. 239—241). — Véleményünk szerint Kun László politikájának kronológiája az oklevél hitelessége mellett szól. 1279-ben a budaiak Fülöp fermói püspök, apostoli legátus által összehívott és Kun László ellen irányuló zsinatot kizárták Budáról és ezzel a királyt hálára kötelezték. A király kiátkozása, a hódtavi csata, majd a második tatárbetörés (1285) miatt 1286 előtt a hála lerovására nem kerülhetett sor. A király rövid, 1286. áprilisi budai tartózkodása után csak 1287 nyarán maradt hosszabb ideig Budán (Sebestyén B., A magyar királyok tartózkodási helyei. Bp. é. n. 28). A budaiak számára politikailag ez volt a legjobb alkalom, mert a király még ellentétben állt az egyházzal és az oligarchák (elsősorban a Kőszegiek) ellen készült. Ez magyarázza meg, hogy az apácák szerzett jogai ellenére adta ki a privilégiumot, és hogy benne külön hangsúlyozta; a bárók a vásáron semmiféle joghatóságot nem gyakorolhatnak. A király Budáról az év második felében az északkeleti országrészbe ment, s onnan az év végén tért vissza a Dunához. Esztergomban kibékült Lodomér érsekkel és a budaiak ellen döntött a város és az esztergomi káptalan közötti vámperben (Bp. O. I. 236). 1288 márciusában ment férjhez a margitszigeti kolostorból a király nővére, Erzsébet, Falkenstejn Závishoz, ekkor a király megerősítette az apácák jogait (1288. jún. 5.) és visszavonta a budaiaknak adott vásárengedélyt (Pauler i. m. II. köt. 365—400]. —• Az események kronológiáját tekintve tehát nem emelhető kifogás az oklevéllel szemben. Felmerülhet még az érv, hogy a privilégium rendelkező része szinte szó szerint megegyezik a Kassának 1347-ben adott országos vásár engedélyével (Osváth, Kassa. 91). Véleményünk szerint ezen az alapon az oklevél hitelessége nem vonható kétségbe, mert — amint erre az 1244. évi privilégium vizsgálatánál Gárdonyi is rámutatott [Budapest legrégibb kiváltságlevele. Turul XXVIII (1910) (a továbbiakban: Gárdonyi, Bp. legrégibb kiv.) 120] — Kassa privilégiumai budai minták alapján készültek. — Éppen ez a tény mutatja, hogy a vásárprivilégium a visszavonás ellenére is változatlanul érvényben volt, mert /. elfogadták alapul 1347-ben, amikor Kassa kapott hasonló kiváltságot, 2. elfogadták akkor is, amikor 1364-ben Brassónak volt rá szüksége, 3. ennek alapján állították ki Zsolna 1357. évi kiváltságlevelét is (Fejér, CD XI. 513: „Exemptam ab imperiosa iurisdictione omni universaliter regni nostri baronum et magnatum, ipsius tantummodo civitatis nostre Silna vocate iudicis potentie seu iudicio reservata"). Sőt a budaiak az egész középkoron át ennek az oklevélnek alapján tartották meg a Kisasszonynapi vásárt. Más vásárengedélyük nem volt, a vásárt viszont kétségtelenül megtartották. Kun László kiváltságlevele tehát egészben véve érvényes volt, csupán az a része volt érvénytelen, amely nem ismerte el az apácák szerzett jogait. A budai vásárengedély mintaképül szolgálhatott mindenütt, ahol szerzett jog nem állott útjába az országos vásár engedélyezésének. — A brassóiak számára kiadott másolat és a zsolnai vásárengedély azt is bizonyítja, hogy amikor a XIV. század folyamán „budai mintára" engedélyeztek országos vásárt, akkor ez az oklevél volt a vásár jog alapja. — Diplomatikai szempontból Karácsonyi érvelésével szemben még rá kell mutatnunk arra a tényre, hogy az oklevél csak másolatokból ismeretes. Kérdés, hogy a budai városi kancelláriában készült másolat milyen mértékben rontott az amúgy is nehézkes eredeti szövegen. Ugyancsak a szöveggel kapcsolatban kell megjegyeznünk, hogy a merenyei vámprivilégiumban is találkozunk hasonló fordulattal (1276: Fejér, CD VII/2. 46: „Item . . . forum a potestate comitis Zaldiensis vei eius vicecomitis, vei cuiusvis alterius regni nostri potentatis prorsus exemptum"). — És mégis kétségesnek kell tartanunk, hogy a vásár valóban ekkor keletkezett-e? A topográfiai vizsgálat ugyanis nem erre mutat. Elsősorban azt kell leszögeznünk, hogy a vásárnak semmiféle köze sincs a laterani bazilika felszenteléséhez, mint azt Gárdonyi hitte (Bp. O. I. 228, a regesztában), hanem a budai Szt. János evangélista tiszteletére szentelt és a mai Várszínház helyén állott minorita kolostorral van kapcsolatban, amint arra már Pauler (i. m. II. köt. 396) és Salamon (Bp. tört. II. 238—239) is rámutatott, és ahogyan azt maga az oklevél is mondja. A minorita kolostort Karácsonyi szerint 90