Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

121 Fügedi, Óbuda. 12—14, 35. — Veszprémre: Fejér, CD VIII/5. 87. — Mályusz, Mezővárosi feji. 164—165. 122 U. Stutz: Z. f. Rechtsgesch. LVII (1937). 123 Fekete Nagy A., A Szepesség területi és társadalmi kialakulása. Bp. 1933. 124 Vasvár, 1279: „Item statiumus, quod mercatores extranei ad forum ipsorum venientes pannum incisum vendere non présumant, sed pecias intégras vendere teneantur". 1Z6

Hajnik I., Adalékok a magyar kereskedelem történetéhez a vegyesházakbeli királyok alatt. Századok II (1868) 157—158. 126 Ezeknek a körzeteknek megállapítására szerintünk elsősorban a különböző mértékegységek elterjedése alkalmas. Kisebb részben a hatalmaskodások eseteiben fennmaradt feljegyzések jönnének tekintetbe. 127 A fehérvári országos vásárt első alkalommal a veszprémi püspök említi 1275-ben kiadott oklevelében, amikor elmondja, hogy a fehérváriak „palatium nostrum episcopate in Castro Albensi existens . . . cum omnibus utilitatibus . . . videlicet. . . tribute in feste S. Regis et aliis omnibus, que inter muros Castri extrinsecus hactenus nomine nostro,possessa et ad ipsum palatium spectare debuerunt" elfoglalták (Károly i. m. II. köt. 688). Kérdésesnek kell tartanunk, hogy erre vonatkozik-e a fehérvári káptalannak 1250-ben a pápához intézett panasza, amely szerint a király áttelepítési akciója következtében a tributum forit sem kapják meg (Mon. Rom. Vespr. I. 128). Mindenképpen téves Hómannak az a megállapítása, hogy Fehérvárott az Árpád-korban nem volt országos vásár {Kómán, Városok. 66). 128 A budai országos vásár keletkezése fogasabb kérdésnek látszik, és véleményünk szerint kétféleképpen oldható meg: az oklevelek és a topográfiai vizsgálat segítségével. — A budai országos vásárról fennmaradt oklevelek a következőket mondják el: A budai vásárvámot „tributum fori sive sollempnis seu cottidiani in Castro Pestiensis necnon extra dístrictum eiusdem castri quod nobis provenire solebat" IV. Béla adományozta el a margitszigeti apácáknak 1255-ben (Bp. O. I. 56; Szp. 1043). Ebből a kitételből kétségtelen, hogy Budán kétféle vásáron szedték a vámot, de még nem következik, hogy országos vásárt is tartottak. Az esztergomi káptalan előtt 1295-ben az apácák tiltakoztak az ellen, hogy a budaiak „de tribute per dominum Belam regem . . . ipsis sororibus dato et concesso et per dominum Andreám nunc illustrem regem Hungarie . . . per suum privilégium confirmato de foro nundinarum, quod in octavis Nativitatis Beate Virginis Bude annuatim celebrare consuevit, isto anno quindecim diebus continuis et de Castro ac de tote suburbio eiusdem castri Budensis tributarios et officiates earundem sororum auctoritate propria expulissent" (Bp. O. I. 295). A legrészletesebben 1291-ben III. András mondja el a Kun László idejében történteket, amikor IV. Béla fenti 1255. évi oklevelét megerősíti és hozzáteszi „cassantes . . . omnia privilégia ... si que [per] cives Budenses ratione nundinarum circa festum nativitatis Virginis gloriose celebrandarum, vei aha quacunque ratione . . . impetrata fuerunt et obtenta, non obstante etiam litteris conventus sororum et provinciális prioris fratrum predicatorum civibus Budensibus causa coactionis sive metus concessis. . ." (Bp. O. I. 274). Ennek az oklevélnek alapján az eseményeket a következőképpen rekonstruálhatjuk: 7. Kun László engedélyezte, hogy Budán olyan országos vásárt tartsanak, amelyen a vásárvám nem az apácáké, hanem a budaiaké volt. András nem mondja, hogy a budaiak hamisított oklevelet mutattak fel, hanem csupán azt, hogy ilyen oklevelet szereztek. 2. Az apácák a félelem és királyi nyomás hatása alatt elismerték az ilyen vásár jogos voltát. 3. Kun László 1288-ban visszavonta a vásárengedélyt (Bp. O. I. 241) és a vásárvámot visszaadta az apácáknak. Ez az intézkedés azonban inkább elvi jellegű lehetett, mert véglegesen a vásárvámot csak III. András adta vissza 1290-ben (Bp. O. I. 261). — A fenti oklevelek közül eredetiben mindössze az engedélyt visszavonó királyi mandátum maradt fenn. Fennmaradt továbbá Kun László vásárengedélyének egy 1364. évi átirata. Az oklevelet ekkor Nagy Lajos felhívására Buda írta át szó szerint és közölte Brassóval. A királyi (Kun László-féle 1288. évi) vásárengedélyről Karácsonyi János azt állítja, hogy „IV. László kancelláriájától egészen elütő, fellengős, még görög műszavakat is használó nyelvezete, a kancellár hivatalának hibás elnevezése, s hibás uralkodói 89