Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

várak helyén keletkezett, s hogy magyar nevük is szláv eredetű vagy legalábbis szláv közvetítésű (Esztergom, Pozsony, Nyitra stb.). A nehézség azonban ott kezdődik, hogy mai ismereteink szerint történeti adatok alapján csupán Pozsony és Nyitra, régészeti alapon pedig csak Visegrád települési kontinuitását kell bizonyítottnak vennünk. A névátvételre vonatkozólag meg kell jegyeznünk, hogy az még nem jelenti feltétlenül a települési kontinuitóst, mert a magyarok az illető szláv helynevet a távolabbi környéken élőktől is átvehették. — Szláv nevű városainak keletkezésével kapcsolatban Molnár Erik állított fel olyan hipotézist, hogy „az országban talált mezővárosok szláv települések voltak, a szláv társadalom központjai, amely a mezővárosképzés fokára már eljutott". (A magyar társadalom története az őskortól az Árpádkorig. Bp. 1949, 242.) Abban teljesen egyetértünk, hogy a szláv társadalmak ekkor általában már ismerték (a gazdasági értelemben vett) város intézményét. Szorb, lengyel és orosz területen ez kétségtelenül így volt (vö. 9. jegyzet). Ez idő szerint azonban még semmi sem bizonyítja azt, hogy a morvaszlávok is elérték már ezt a fokot. A cseh és szlovák régészek sem állítják ezt. (Mencl szerint csak Nyitra, Esztergom és Pozsony volt már a honfoglalás előtt is városias település, de Nyitrán a szláv fejedelmi udvar körül csoportosuló német kereskedőkkel számol, i. m. 116.) A dunántúli Pribina és Kocel-féle hercegségről ma még túlságosan keveset tudunk ahhoz, hogy ezt az állítást megkockáztassuk. Annál is kevésbé tehetjük azt, mert az egyetlen bizonyított telepünk (Zalavár) nem lett várossá a honfoglalás után. De azért sem tarthatjuk a feltételezett szláv mezővárosokat a magyar városi intézmény ősének, mert a várossal kapcsolatos egyetlen kifejezésünk (város, polgár, vásár, piac stb.) sem szláv eredetű. Véleményünk szerint kutatásunk a szláv kérdés megítélésénél ma még nem tulajdonít elegendő jelentőséget Tietmar levelének, pedig azt újabban a régészeti leletek is megerősítik* Ebből a levélből világos, hogy a szlávok — és talán főképpen a szlovákok ősei — gyorsan elveszítették azt a még friss mázt, amelyet a kereszténység és a vele együtt átvett intézmények nyomtak rájuk, kevéssel a honfoglalás előtt. Csak így válik érthetővé, hogy az egyházi szervezet továbbélésének sem találjuk semmiféle nyomát sem az egy Nyitra kivételével [E. Fügedi, Kirchliche Topographie u. Siedlungsverhältnisse in der Slowakei. Studia Slavica V. (1959) 380—381]. Hogyan maradhatott volna fenn a sokkal kevésbé Szívós városi intézmény, ha ugyan már egyáltalán kialakult? — Ezért Molnár fentebbi hipotéziséből csak azt fogadhatjuk el, hogy a szláv központok a magyar település központjaivá lettek, annál is inkább, mert egyrészt a szlávok nemegyszer egy-egy földrajzi táj természetes, a rómaiak kora óta érvényesülő központját használták fel, másrészt a honfoglaló magyarság sem irtózott a váraktól, mint ahogyan azt kutatásunk régebben hitte [Győrff y Gy.

t A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Századok XCII (1958) 32—341. 21 L. 19. jegyzet. 22 Fügedi, Óbuda. 27. 23 Bp. O. I. 16. 24 Hrbek i. m. 20. 25

Domanovszky, Harmincad. 33. 26 Kohn S., A zsidók története Magyarországon. Bp. 1884, 59—60, 406—407. 27 Kálmán 75. te. 2

» Fügedi, Óbuda. 28—29. — Tört.Tár (1880) 105. 29 Kerényi A., Egy XII. századi óbudai bizánci pénzlelet. Bud. Rég. XV. köt. Bp. 1950, 524. — Király F., XII. századi pénzek Magyarországon (Az esztergomi lelet összefoglaló feldolgozása). Folia Arch. VII (1955) 127—140. — Méry J., Árpádkori pénzváltó mérleg. Folia Arch. VI (1954) 106. 30 Iyászló III. 11. te. „De negotiatoribus euntibus de civitate in civitatem." A törvény szövegében levő „de civitate in civitatem" kifejezést akár a megye, akár a város szóval fordítjuk, ugyanarra az eredményre jutunk, mert törvényeinkből az is világos, hogy a megyeszékhelyeken kezdettől fogva tartottak vásárokat* Iy. 113 jegyzet. — Molnár „megyeszékhely"-t fordít (i. m. 243). 31 A szovjet régészet ezt a kérdést a tipikus ipari termékek elterjedésének vizsgálatával oldotta meg. 32 Lewicki i. m. 129. — Hrbek i, m. 84