Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

A XIII. századi kiváltságlevelekben többször előfordul két másik jogi intézkedés is: a tanúk meghatározása és a párbaj eltiltása. Utoljára mindkét intézkedéssel a kassai 1347. évi privilégiumban találkozunk, ahová az 1244. évi pestiből kerültek bele. Ebben az időben a két intézkedésnek már nem volt sok értelme, mert a XIV. század folyamán párbajt „közönséges perekben csak a peres felek közakaratából lehetett megítélni",

324 ugyanakkor az alaki tanúbizonyítás rendszere is eltűnt.

325 * A városok jogi kiváltságainak fejlődését ismertetve elsősorban azt kell befejezésként megállapítanunk, hogy ez a fejlődés sokkal gyorsabb és egységesebb volt, mint a gazdasági kiváltságoké. Az alapvető kiváltságok — a bíróválasztás és a bíráskodási joghatóság — már az 1230-i szatmárnémeti privilégiumban megtalálható, s ettől kezdve a XIV. század végéig kiadott valamennyi városprivilégiumunk elengedhetetlen része. Ezen a téren úgyszólván alig találunk példát a fokozatos fejlődésre. Bars, Késmárk, Kolozsvár és Nagybánya esetétől eltekintve valamennyi városunk kezdettől fogva megkapta a városi bíróság kizárólagos voltára utaló kiváltságot, s e három eset közül is Bars 1240. évi kiváltságlevele nem tekinthető városprivilégiumnak, Késmárk és Nagybánya pedig különleges helyzetben volt. A tanúkra és a párbajra vonatkozó rendelkezések az általános magyar peres gyakorlat változásával eltűntek. Ugyanez vonatkozik a pénzbeváltással kapcsolatos intézkedésre is. AXIII. században a város közigazgatási függetlenségének elismerése volt a pénzbeváltásnál működő királyi emberek alárendelése a városi bírónak, de a XIV. században ez az intézkedés feleslegessé vált, részben Károly király pénzreformja miatt, részben azért, mert a városok igazgatási különállása már általánosan elismert tény volt. Az egyedüli fejlődés — éspedig jellegzetesen magyar fejlődés — a bírói félj

ebbvitel terén található. A fehérvári kiváltság, majd a XIV. század közepétől a városjog átvétele és végül a XIV. század 70-es éveinek királyi reformja következtében kialakuló tárnokmesteri ítélőszék jelzi ennek a fejlődésnek egyes fázisait. A félj ebb vitel fejlődéséből folyó egyes következményekre már fentebb rámutattunk, hadd emeljük ki itt most újból a magyar fejlődés néhány alapvető tényezőjét. Schünemann kereken harminc évvel ezelőtt a magyar városfejlődést teljesen a német városi intézmény átvételéből igyekezett levezetni. Vajon található-e erre ékesebb cáfolat, mint az, hogy a német városjog átvételének éppen korai városainkban nem találjuk semmi nyomát. Nem az „első fejezet" városaira gondolunk itt, hanem azokra, amelyek a XIII. század folyamán alakultak ki. Nem volt német városjoga sem Szatmárnémetinek, sem Nagyszombatnak, sem Győrnek, sőt még a nyugati határszélen fekvő, nemzetiségileg teljesen német Sopronnak sem. Korai városaink közül csak Budán Korponán és Selmecbányán volt a német városi elem olyan erős, hogy német városjog átvételére sor kerülhetett. De a korponai jog sem volt egy város jog másolata, hanem a magdeburgi jognak és szász jogi elemek72