Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107
nek eklektikus összeolvasztása. Sajnos, mai ismereteink alapján ugyanezt sem Buda, sem Pozsony jogáról nem állapíthatjuk meg, mert részletes feldolgozásuk még hiányzik. A tisztán német elemekből álló városjogokra azután magyar viszonyokra alapított tárnoki cikkelyek épültek rá, s a középkor végén városaink belső életének jogi vonatkozásait sok német elem ellenére is magyar keret fogta össze. A XIV. század közepén a városjogok átvétele egyben kifejezi városaink gazdasági alapjának differenciálódását. A Selmecbánya körül csoportosuló kifejezetten ipari városok mellett feltűnik a budai jogot átvevő csoport, amelyben az ipar jelenléte ellenére is a kereskedelemé a vezető szerep, s végül a korponai jog városainak csoportja, amelyben a kis agrárvárosok ipari bázisát a városon kívül kell keresnünk, a nagy kereskedővárosokhoz hasonlóan. A városjogok átvétele ugyanakkor még egy másik gazdasági tény felismerését erősíti meg. A nagy városok — főképpen a nagy kereskedővárosok — körzetében kialakult a kisebb városok és mezővárosok hierarchikus köre. Korpona és Zsolna esetében ismerjük ennek a körnek jogi kiterjedését, sajnos gazdasági természetű, forrásanyagunk ma még túlságosan kevéssé ismert ahhoz, hogy ugyanezeket a köröket gazdasági jelenségek alapján is megrajzolhassuk. A fejlődés alapja látszólag a vendégtelepek különleges helyzete volt; különösen akkor tűnik ez így, ha a bíró választásból indulunk ki. De, amint azt már a bevezetőben mondottuk, a fejlődés alapját mégsem a vendégek helyzetében, hanem az immunitásban kell keresnünk. Az immunitás-magyarországi fejlődésének ismertetése során Váczy Péter mutatott rá arra, hogy a bírónak a perelt polgár helyett történő megidéztetése, a nagyobb ügyekben való bíráskodás átengedése és az a tény, hogy az immunitást nyerő egyházi testület vagy világi személy közvetlenül a király joghatósága alá kerül, mind az immunitás megszerzésével járt együtt. 326 A várossá emelt telep lakói — a communitas civium — tehát lényegében immunitást kapott. Az immunitás elsősorban gazdasági jellegű volt és annyit jelentett, hogy az adományozott vagy újonnan immunitással ellátott területen a birtokos szedhette a királyi jövedelmet. A magyar városprivilégiumok az immunitás egy különleges formáját képviselik. Míg az immunitással együttjáró gazdasági kiváltságokat csak fokozatosan szerezték meg a polgárok, és a király nemegyszer fenntartással élt, addig a jogi kiváltságok szinte egy csapásra kerültek a város birtokába. Ennek megnyilvánulása volt a „választott" bíró joghatósága a város határán belül, a közbülső fórumok kikapcsolásával közvetlenül a királyhoz történő fellebbezés, a városon belül a független intézkedés joga igazgatás és pénzügyek terén. Az immunitás területét határozta meg a király a kiváltságlevelekben gyakran megjelenő határjárással. Az immunitásban rejlő valamennyi jog tényleges gyakorlója a város patríciusaiból kikerülő bíróság volt, s amint azt a XIV. századi Ars notarialis tanította: „civitatum indices causa litigantium et omnia iura intra limites dictarum civitatum habita per litteras iudicare, roborare, confirmare ac fine debito terminare debeant" , 327 73
