Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107
A tárnoki ítélőszék kialakulása és Zsolna felebbvitelének megváltoztatása a XIV. század 70-es éveiben végrehajtott egységes reform két különböző megnyilvánulása. A reform lényege egyrészt — Szepesi Jakab átmeneti szereplése után — a tárnokmesteri ítélőszéknek, mint a városok királyi bíróságának és feljebbviteli fórumának kialakítása, másrészt a városjogok alkalmazása terén az idegen befolyás kiküszöbölése és rendezése volt. A reform közvetlen indoka — véleményünk szerint — két tényezőben keresendő. Az egyik tényező a városi fejlődésben található. A XIV. század közepén — általában 1340 és 1370 között, néhol talán már korábban is — meghonosodott a jogi értelemben vett anyaváros intézménye Magyarországon is. A városjogok átvétele azonban nemegyszer viszás helyzetet teremtett. Zsolna az ország határain kívül kereste anyavárosát, az országon belül pedig egészen a Korpona közelében levő Privigyéig terjesztette ki körzetét. Ugyanakkor a Zsolnához sokkal közelebb fekvő Túrócszentmárton Korponát ismerte el anyavárosának. Nem maradhatott hatás nélkül Nagy Lajosra nagybátyjának, Kázmér lengyel királynak az a törekvése sem, hogy a krakkói várnagy vezetésével a magdeburgi jog szerint élő városok részére legfelsőbb bíróságot alakítson ki. 321 A városok szempontjából Nagy I,ajos reformja előnyösnek mondható. A tárnokmesteri szék ülnökei sorában valóban legtekintélyesebb városaink képviselői foglaltak helyet, s az intézménynek voltak előnyös egységesítő törekvései a városok jogrendszere szempontjából. A korponai jog előtérbe nyomulásának is volt pozitív vonása a Zsolnán alkalmazott tiszta magdeburgi joggal szemben, mert bár a korponai jog alapját is sok tekintetben a magdeburgi jog alkotta, mégis megszüntette a soltész örökös bíróságát és helyébe a városi fejlődésnek jobban kedvező választott bírót helyezte. Kétségtelen, hogy az itt leírt tények egységes rendezés keretébe illeszkednek bele. A rendezés felismerése után már nem csodálatos, hogy 1379-ben Libetbánya kiváltságlevelében új fordulattal találkozunk: a király elrendeli, hogy a város „sub iure et consuetudine Schemnicie esse debeat". Itt már nem a XIII— XIV. századi privilégiumokban megszokott kiváltság (libériás) szerepel, nem is az anya városi intézménynek olyan részleges említése, mint a kőszegi privilégiumban, hanem a városjog és a szokásjog (tus et consuetudo). Az 1383. évi privigyei privilégium is úgy rendelkezik, hogy ha a bíró Ítéletével szemben kétség támadna "tunc pro consilio et informatione . .. ad civitatem nostram Corpona recur sum habeant et recessum". Az egész rendezést az 1405 : 12. te. kodifikálta, amely szerint a városoknak joguk van a tárnokmesterhez, vagy ahhoz a városhoz fellebbezni, amelynek kiváltságait kapták (cuius libertate funguntur) , 322 Az 1230 és 1405 között eltelt kereken két évszázad alatt a magyarországi városok igazságszolgáltatási szervezete hosszú utat tett meg. A „fehérvári jog" ugyan nem mutatható ki, de kimutatható a fehérváriak kiváltsága. Ez a kiváltság a városi fejlődés legmagasabb fokát jelentette a XIII. század közepén, ennek megszerzését kívánták fejlődő városaink, ezt adományozták királyaink. A század végén Fehérvár egyeduralkodó szerepe megszűnt. A felfelé törekvő telepek ideálja az ország 70
