Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107
wici regis" ítélkezett a király elé kerülő városi ügyekben. 312 Ez a kísérlet, úgy látszik, balul ütött ki, mert 1379 után a király újra a tárnokmestert bízta meg a városi ügyek eldöntésével. Kezdetét vette az a korszak, amelyben — Boreczky Elemér szerint — „a tárnokmesteri bíráskodás megállapodottá lesz és önállóságra törekszik, bár még őrzi magánjellegét". 313 1383-ban megjelennek az első polgári ülnökök a tárnokszéken, először csak Pozsony, Sopron és Nagyszombat, majd 1402-ben I^őcse, Kassa, Eperjes és Kisszeben lakosai közül. 314 Ha a XIII. századból való privilégium a presentia regiát jelölte ki felébb viteli fórumként, akkor most ezen a tárnokszéket kellett érteni. A második lépés Zsolna ügyének rendezése volt. Zsolna alapításakor Tesen jogát kapta, s ügyeit is oda vitte. A XIV. század folyamán az ország északkeleti részén jelentős területen, Trencsén és Turóc megyékben, továbbá Nyitra északi részén nemcsak több mezőváros, hanem soltészfalu élt Zsolna jogával, s ezek ügyeit másodfokon Zsolna tárgyalta. 315 Régebbi történetírásunk szerint Zsolna 1384-ben változtatta meg városjogát, amennyiben a teseni jog helyett korponai jog használatára tért át. Chaloupecky ezzel a felfogással szemben azt állította, hogy a jogváltás nem 1384-ben, hanem kereken tizenöt évvel korábban, 1369-ben ment végbe. A jogváltás első fázisát valóban 1369-re kell tennünk, ahogyan azt Chaloupecky meghatározta. 316 A király ekkor kifejezte azt a kívánságát, hogy „volens vos in regno suo, ubi legum perfectissima copia fore dinoscitur, leges suscipere", és megengedte Zsolnának, hogy az országon belül használatos jogok között szabadon válasszon. Ezzel a rendelkezéssel azonban a folyamat csak megindult, de távolról sem nyert befejezést, ahogyan azt Chaloupecky hitte. Zsolna tájékozódása során Korponához fordult, a korponaiak szerint azzal, hogy „dignemur ipsos super iura nostre civitatis informare". 317 Korpona 1370-ben felelt a kérdésre, közölte jogrendjének alapvető tételeit, köztük azt is, hogy „quicunque non contentus fuerit in iudicio vestrae civitatis Seliniensis, isti venient ad civitatem Carponensem". 318 Zsolna ekkor a korponai jog mellett döntött, mert Korpona saját jogkönyvét lemásoltatta és 1378-ban megküldte Zsolnának. Az egész folyamatot Mária királynő 1384-i oklevele zárja le, amely Zsolnát kétes esetekben Korponához utalta. 319 A változás semmi esetre sem zárulhatott le 1369-ben. Ennek nemcsak Mária királynő idézett oklevele mond ellent, hanem a Turóc megyei Mosóc soltészlevele is. 1370-ben ugyanis Iyajos király biztosította a mosóciak részére a teseni jog használatát. 320 Aligha hihető, hogy az az uralkodó, aki Zsolnát a teseni jog elhagyására kényszerít ette, egy év múlva egy sokkal kisebb helységnek megengedje a tiltott jog használatát. A kérdést az a tény oldja meg, hogy Mosóc a XV. században korponai jogot használt. Az 1370-i oklevélben a király ezek szerint csak azért engedélyezte a teseni jog használatát, hogy Mosóc ugyanazt a jogot használja, mint Zsolna, nem kívánta azonban a jog használatával kapcsolatban Mosócot Zsolnának alárendelni. Amikor Zsolna saját jogát megváltoztatta, akkor Mosóc is a zsolnaiak által választott anyavároshoz fordult, de nem Zsolnán keresztül, hanem közvetlenül. 69
