Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bélay Vilmos: Isztorija Moszkvü. Tom IV. Period promüslennogo kapitalizma. Moszkva, 1954. 689-691

A város lakossága igen gyorsan nőtt e fél évszázad alatt. 1861-ben még alig félmillió, 40 év multán, 1897-ben már eléri a milliót. Megjegyzendő, hogy ekkorra Pétervár lakossága számban meghaladja Moszkváét, majd a szovjet korszakban ismét Moszkva lesz a sokkal népesebb. A múlt század második felében Moszkva lakosságának többsége ipari proletár. A nemesség szerepe, jelentősége lehanyatlott, de befolyása a város kormányzásában még mindig számottevő. A fejlődés iránya azonban itt is, mint Európa többi országában is az, hogy a nagy vagyonú polgárság ragadja kezébe mindinkább a vezetést minden téren, így lassanként a városi dumában is. A társadalmi mozgalmak súlypontja a XIX. században már nem Moszkva, hanem Pétervár, amely elevenebb kapcsolatban áll Nyugatés Közép-Európával. Persze azért nem szabad lebecsülni a moszkvai társadalmi és egyéb mozgalmakat sem, hiszen ilyen szempontból Moszkva szorosan zárkózik fel Pétervár mögé. Moszkvában az egész korszakon át számos titkos vagy nem titkos társaság működik, a munkásmozgalom Pétervárral egy időben itt is megindul, megizmosodik. Moszkvában működött az első forradalmi nyomda Oroszország területén. A forradalmi mozgalmaknak abban a korszakában, amikor még nem a marxizmus volt a mozgalmak irányító eszméje, hanem a narodnyik nézetek uralkodtak az ország forradalmi beállítottságú intelligenciája körében, itt alapították a Zemlja i volja (Föld és akarat) nevű titkos társaságot, litografált és nyomtatott röplapoknak a százezreit indították innen útjukra az egész országba. A 90-es évektől kezdődően pedig, amikor a narodnyik mozgalom válságba került és a,marxizmus lett a forradalmi értelmiség mind nagyobb részének ideológiája, a moszkvai marxisták is döntő módon hozzájárultak a munkásosztály önálló politikai pártja létrehozásához. A múlt század második fele orosz politikai, tudományos, irodalmi és művészeti életének legnagyobb alakjai általában vagy Moszkvában vagy Pétervárott éltek és dolgoztak. Sokan voltak köztük persze olyanok is, akik életüknek egyik szakaszában az egyik, majd a másik városban működtek. A moszkvaiak közül csak néhány egészen kimagasló személyiség nevét említjük itt meg, akiknek működésével a kötet behatóan foglalkozik: az írók közül N. G. Csernisevszkij, N. A. Dobroljubov, M. E. Szaltikov-Scsedrin, és valamennyiük közül a legnagyobb, Iy. N. Tolsztoj. Moszkvában írta Tolsztoj a Háború és békét. Ebben a városban írta és mutattatta be drámáit A. N. Osztroyszkij. Ezek a nagy írók műveikben koruk orosz valóságát mutatták be. Ők már, csakúgy mint az ugyancsak Moszkvában alkotó A. P. Csehov, a világ irodalmába is az elsők közt helyezkednek el. A természettudósok közül K. A. Tyimirjazevet és I. M. Szecsenovot, a festők közül V. I. Szurikovot, I. E. Repint és M. V. Vaznyecovot emelhetjük ki — mint akinek nevét a mi közönségünk is ismeri — ; de rajtuk kívül még több tucat nevet sorolhatnánk fel, mint akiknek működését a kötet tárgyalja. A kulturális élet fejlődésének leírása persze nem az egyes kiemelkedő egyéniségek életének és tevékenységének lexikonszerű ábrázolása. 690